A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Edvi Illés Aladár festőművész gyűjteményes kiállítása

EDVI ILLÉS ALADÁRRÓL Bár Edvi Illés Aladár végigtapasztalta a művészeti központokat, amelyek a Budapest, London, Róma háromszögben találhatók és ott hogy Székely Bertalan szavaival éljünk — „megtanult mindent ami a művészetben megtanulható", képeinek mondanivalóit mégsem hozta idegenből, hanem a hazai mezőkről szedegette azóta, hogy először állított ki Budapesten. Ez bizony régen, 67 évvel ezelőtt történt és ettől fogva, ha jól emlékezünk, nem hiányzott a Műcsarnok egyetlen kiállításán sem. Emellett szerepelt sok külföldi kiállításon is, mindig sikeresen, sőt egy ízben olyan kitűnő eredménnyel, hogy lefőzte összes kül- és belföldi társait. Ez az eset Münchenben történt és most félig-meddig jubiláris jellegű is. Mert most van ötven éve annak, hogy megfestette „Falusi részlet" c. képét, amely a következő évben Münchenben a nemzetközi kiállításon aranyérmet kapott a művészekből álló nemzetközi bíráló bizottságtól, mely többezer kép közül válogathatott, és éppen ezért nagyon értékes. A tekintélyes évszámok, amelyekre hivatkoztunk, eléggé elárulják, hogy mesterünk ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely még látta Munkácsyt, Székelyt, Lotzot, Szinyei Mersét, Rippl Rónait, a nagybányaiakat, mert 1870-ben született a fővárosban és első művészi tudnivalóit is ott szerezte. De ott szerezte a műcsarnoki küzdőtéren nagyszámú kitüntetését is. Mert egy bizonyos területen, nevezetesen az akvarell festés birodalmában verhetetlennek bizonyult. Egymás után elnyerte az összes elnyerhető és alapítványi vízfestmény díjakat. A terep, amely festenivalóit szolgáltatta, főképp az Alföld és Erdély. Bejárta a végtelenbe vesző rónaságot, a Kiskunságot, Fülöpszállás és Halas környékét, a borongós és néma pusztákat, amelyeken egy még mutatóban itt maradt szélmalom meg ágaskút jelenti ember, 5