A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Fiatal olasz festőművészek kiállítása

FIATAL OLASZ F EST OK BUDAPESTI KIÁLLÍTÁSA m Sok reményre jogosít a mai olasz festészet. Mindazok, akik szeretik a képzőművészetet, s akik szívük őszinte melegével érdeklődnek a klasszikus Itália mai örökösei iránt, örömüket lelhetik a fiatal olasz festők kiállításában. Temperamentum, ötletesség, alkotókedv árad a tárlat anyagából, tehetséges ifjak vérbő kísérleteit láthatja benne a magyar közönség. Mi itthon elszoktunk a szertelenség, merészség látványától, festészetünket inkább a józanság, mérséklet, számítás jellemzi. Kezdő festőink is nagyatyányi bölcsességgel válogatnak a belső finomságok árnyalatai között. Olasz vendégeinket ezzel szemben viharos lendület kíséri, bár lehet, hogy csak a mieink mellett tűnik változatosságuk vakmerőségnek. Műveik futó áttekintése is izgalmas emléket hagy a szemlélőben. Szerteágazó törekvéseket képviselnek úgyszólván személyenként különböző irányzatok, áramlatok, programok között válogathat az, aki ki akar emelni közülük valakit. Egy-egy művésznév vagy művészcsoport más és más esztétikai vélekedést, munkamódszert személyesít m,eg, különálló ízlést vagy felfogást kíván elterjeszteni a közönség körében. Ezek a festmények olyan hevességgel készülnek, mintha darabonként kellene helytállniok valamely világraszóló tanításért vagy egy arisztokratikus asztaltársaságért. Próféták és vallásalapítók lángolnak ilyen tűzzel, a szentlélek megszállottjai követelnek ilyen türelmetlenül meghallgattatást, ahogyan az olasz fiatalok festenek. Még nem lehet tudni, hogy közülük ki az igazhivő és ki a szakadár, ki a hivatott és ki a választott, ki a szakmabeli és ki a dublőz, hitük így is megható, s meggyőződésük majdhogynem magával ragadja a gyanútlan szemlélőt. Ennyi lelkendezés láttán szinte mindegyiküknek igazat kell adni, mert a maga nézetét vagy rögeszméjét ki-ki szenvedélyesen képviseli. Az indulatos tettrekészséget nem szabad pusztán a kiállítók fiatalságával magyarázni. Hiszen e téves értelmezés cáfolatára megint magyar kortársaik esete kínálkozna érvül, olyan sok huszonöt-harmincéves aggastyánt tudnánk tanúságtételre felsorakoztatni. Mert a kísérletező hajlam végül is magatartás kérdése, bizo3