A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Jan Matejko lengyel festőművész (1838-1893) emlékkiállítása

ramjának megvalósítását, a ,,Stanczyk Bona királynő bálján" (1862), eredeti alkotás volt mint téma, mint kompozíció tekintetében. E kép után aztán kisebb és nagyobb vásznaik, portrék és nagy kompozíciók kerültek ki Matejko műhelyéből. A „Skarga prédikációja" (1864), „Rejtan" (1866) és „A lublini unió" (1869) c. képekben a művész népének olyan hibáit és botlásait mutatta be, amelyek a nép gyengeségének és vereségének forrásai voltak. A „Báthory Pskow-inál" (1871), „Grünwaldi osata" (1875) és ,.A porosz hódolat" (1882) c. képek — a lengyel történelem apoteózisa. A „Sobieski Bécsnél" (1883) és a „Jeanne d'Arc" (1886) olyan művek, amelyekben a művész a vallásos elemet első helyre tette. A „Kosciuszko Raclawice-nél" (1888) c. festményben a történelem gyönyörű lapjait mutatja meg. Matejko programszerű műveinek ciklusát két mű zárja le: a „Május harmadiki Alkotmány" (1892), ezelk közül a művek közül a leggyengébb, és „Jan Kazimáerz esiküvése" (1893), ez a befejezetlen, de kompozícióban és kolorisztikusan magas nívón álló munka. A külföldi utazásoknak Matejko festészete számára nem volt az a jelentőségük, mint a saját hazájában tett utazgatás és a műemlékek megismerése. Matejko négyszer volt Franciaországban, ismerte úgyszintén Olaszországot, Törökországot és Ausztriát. A párizsi, pétervári, bécsi, berlini és római kiállításokon képeiért kitüntetéseket és rendjeleket kapott. 1874-ben az elhunyt Kaulbach helyére Matejkót nevezték ki a Francia Intézet tagjává, két esztendővel később pedig az urbinód és berlini Akadémia tagjává. 1878-ban a krakkói 8