A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Horváth József festőművész kiállítása

ban dolgozott. Sajátos, hogy a későbbi akvarellista Edvi Illés Aladár vezetése alatt csak annyit foglalkozott e festési móddal, mint amenynyire az előírás kötelezte. 1914-ben, oklevele megszerzése után Réti ajánlásával Thorma János mellé került Nagybányára. Ahogy mondogatni szokta, ez volt életének legszebb szakasza, mert egész nap egyhuzamban festhetett. Csak most értette meg, mi az igazi festés. Thorma egyszerű szavakkal mindig rá tudott tapintani arra, ami számára a haladás szempontjából szükséges volt. Viszont a tanítvány tanúja lehetett a mester nagy küzdelmének, amivel a „Talpra magyar" című nagy képét festette. A nagybányai táj csodálatos színessége és a művészeti élet egyszerűsége oly nagy hatással voltak Horváthra, hogy legszívesebben egész életére ott telepedett volna meg. Azonban kitört az első világháború, behívót kapott ő is Bécsbe, ahol festeni ugyan nem volt módja, de alkalma nyílt az ottani képtárak remekeit megismerni. Katonáskodása után Zomborba került; művészi szempontból meddő időszak következett, amely első ízben éreztette vele az egész életére szóló tapasztalatot, hogy az alkotás sok nehézségei közül az anyagi lehetőségek megteremtése csaknem a legnagyobb: a legszebb gondolat, a legforróbb alkotási vágy útjába sok-sok gátló körülmény állhat. Az első világháború után betegen kerül vissza szülőfalujába. Közben visszatér a faragás művészetéhez is, amikor elérte első sikerét, kitüntetést a Műcsarnokba. így került 1921-ben rajztanárnak Sopronba, ahol nevelői hivatása mellett minden idejét önképzésre fordította. Sorra festette azokat a figurális akvarelleket. amelyek sok elismerést, sőt díjakat is hoztak számára. A jelen kiállítás anyagából így készült a „Vallomás", amelynek éltetője kényes lélektani szituáció, vagy a Soproni Szent Mihály templom belseje, a nevezetes középkori műemlék színes üvegablakain fény és ragyogó színek ömlenek be a térbe, s szinte megmártanak minden tárgyat. Sopron városa meg is vette a képet. Nagysikerű képeinek egyike a „Búcsúzás", komor drámai tartalma mellett elsőrangú festői megoldással. Ide számít a „Kapás" című kép, egy személy kétoldali fénybe beállított tömör alakjával. A többszemélyes „Kárvallottak" című kép a soproni Liszt Ferenc Múzeumba került, bár alkotója nem tartja. a többiek színvonalán állónak. A művész dicséretes szokásává vált, hogy lakóhelye iránt való tiszteletből minden alkotását legelőször a Soproni Képzőművészeti 4