A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek

Czóbel nehezen, látható vergődéssel tudja csak folytatni a beszélgetést, de azért nem tér ki a válasz elől. Azt mondja: — Igaz, igaz, Braque nem a természettől inspirálódik, hanem a művészettől. O is fest almát, de anélkül, hogy a tárgy érzetét akarná bennünk felkelteni. Síkjai, színei és nagyszerű arabeszkjei valamiféle spirituális jelek, amiket a festő önmaga érzés- és gondolatvilágából formál. Szépek, sőt olykor elragadok, de mégis úgy érzem, hogy perspektívátlanok, és nem dinamikusan élők, hanem egy helyhez lerögződött valamik. Nem folytathatók, csak variálhatók. Braque megcsinálhatja, mert ő Braque, de a festők nem festhetnek így. Az a kép, amit festek, az én képem s ez a kép csak olyan lehet, amilyen én vagyok. Ha nehezen is szedhető ki Czóbelből a szó, mégis sokat elmond magáról és a művészetéről. Valóban azok a képek, amiket fest, az ő képei, szubjektív megnyilatkozások s ez a szubjektivitás teszi számunkra érdekessé és értékessé. Vagy huszonöt képét nézem meg egymásután, s meg kell állapítanom, kiérett, gazdag és szuggesztív egyéniség alkotásai. így együtt látva őket, mintha egy nagy család társaságában lenne az ember, csupa testvér és unokatestvér, egyiken a kamaszkor még meg nem állapodott formái és színei vibrálnak, másikban máisejtjük a nyugalom áhítatát és a felülemelkedő bölcsességet, a harmadikban érzéki tüzek lobognak, a negyedikben és az ötödikben és mind a többiben százféle árnyalattal nyíltabban, vagy rejtőzködőbben maga az élet zeng. io