A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

III. Magyar Plakátkiállítás

munkáról tanúskodó plakátokat az utcán is. Abban, hogy itt tartunk, jelentős szerepe volt a plakátkiállításoknak is. Ezek a kiállítások a művek ékesen szóló érvelésével mutatták meg azt a színvonalbeli szakadékot, amely kiállítási plakát és kinyomott, kiragasztott plakátok között tátongott. Csak örülhetünk, hogy ez a szakadék, ma már egyre inkább feltöltődik, s hisszük, nincs messze az az idő, amikor maga az utca válik kitűnő plakátkiállítássá. A bemutatott anyag szemlélése során észrevehetjük majd, hogy grafikusművészeink nem adták oda magukat valamiféle kritikátlan imitáció occidentisnelí, nyugatmajmolásnak, hanem dicséretes ügybuzgósággal keresik a plakátművészet nemzetközi kórusában saját szólamukat. A tárlat szemlélői észre fogják venni a hangvétel, a felfogásmód e sokszínű sokaságában is a higgadt mértéktartás egységét. Mondják, a plakátművészet az elhagyások művészete, hogv a jó plakát nemcsak attól jó, amit és ahogvan ábrázol, hanem attól is, amit elhagy. Szűkszavúság, velősség, ötlet, tetszetős külső, összefogott nagy felületek, forma és tartalom, szilárd logikus egvmásból következése — mindezek a tulajdonságok közismert jegvei a jó plakátnak. S mindezeken túl van még valami, ami a művész sajátja, szinte védjegye : művészi alkatának sajátos vonásai művén. így is mondhatjuk : modor, egyedi kézírás, a megjelenítés sajátos karakterisztikuma. Ez a kiállítás egy a politikai, kereskedelmi, kulturális életünkben jelentős szerepet játszó képzőművészeti ág művelőinek tehetségéről, dicséretes szorgalmáról, mesterségbeli szeretetéről számol be, s minden bizonnyal művészete advocatus cfeí-jeként egy lépéssel előbbre viszi majd plakátművészetünk ügvét. SZAMOSI FERENC 8