A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Szilágyi Jolán Munkácsy-díjas festő-grafikusművész gyűjteményes kiállítása

közben születik meg, harcba 11 önmagunkkal, harcban a könnyebb megoldások ellen, harcban a téves nézetekkel, fejlődésellenes megrögzöttségekkel, vértelen arisztokratizmussal, szánalmas sznobizmussal. A munka és a meggyőződés körülöttünk megváltoztatja a valóságot, s ebben a változó valóságban a művészek átalakulása, kiteljesedése is csak nehéz bonyodalmak, éles összeütközések közepette mehet végbe. A proletariátus, a nép történelmi szerepének képzőművészeti megfogalmazása, tudatosítása — mint köztudomásií — forradalmi győzelmek előtt kapitalista országokban is napirendre kerül, tért hódít. Hozzátartozik a dolgozók felvilágosításához, neveléséhez, éles fegyver a hatalomért dúló osztályharcban. A szocialista művészet közvetlen előzményei egyidősek a munkásosztály és a burzsoázia között kiélesedett összecsapásokkal, mondanivalói és eszközei a szervezkedő tömegek megmozdulásaival együtt válnak történelmi erővé. A művészetek fejlődésében új korszakot nyitott a munkásmozgalomhoz kapcsolódó tehetségek tevékenysége, a nincstelenek és félrevezetettek sorsának megjavítása motiválja a tartalmas műalkotásokat, a boldog jövő távlatai tűnnek fel a művelődés lelkiismeretes képviselőinek munkásságában. Szilágyi Jolán életműve a kommunista művész helytállásáról tanúskodik, arról a szüntelen készségről, mellyel a forradalmár minden esetben eleget tesz politikai feladatainak. A lenini proletárpárt hívó szava sorompóba állította a festők és szobrászok képességeit is, mert a vizuális nevelés lelie-