A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

R. Guttuso olasz festőművész kiállítása

Felmerül a kérdés, kikhez kapcsolódik Guttuso művészete, kiket vall őseinek ? Egyesek szerint Goya, Courbet és Picasso voltak a példaképei. Egyik kritikusa Caravagiot említi, a milánói Raffaele de Crada pedig ázt írja, hogy Guttuso „Szicíliából jött, mint egy új Garibaldi, hogy gazdagítsa nemzeti hagyományunkat". Azt is mondják, hogy művészetét közvetlenül befolyásolta az igen gazdag szicíliai népi festészet is.

2 Mindegy kiket nevezünk még meg : Delacroix-t, Gericault — említhetnénk magát az olasz renaissancet is, mert Guttuso művészetében benne érlelődik ennek is a hagyománya — mint ahogy maga is vallja ezt — rokon annak humanizmusával, életszeretetével. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni : a szemlélő sok rokonvonást fedez fel Guttuso művészetében a magyarországi két világháború közti antifasiszta művészettel ; elég csak Derkovits, Dési-Huber néhány művére utalni, vagy a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kísérletezéseire. Természetes ez, hiszen sokban azonos a célkitűzés is : leleplezni a fennálló rend szörnyűségét, harcolni a fasizmus, a háború ellen. Sokban hasonló a művészi problémakör is : az expresszionizmus maradványa, küzdelem a haladónak tűnő formatorzítás ellen stb. Azonban sok vonásában más, s itt nemcsak az egyéniség, vagy a művészi felkészültség, tehetség különbözőségére gondolunk. Ahogy a magyar antifasiszta festészet a konkrét történelmi helyzet terméke volt, s magán viselte például, forradalmisága mellett, — hogy egy negatívumát említsük — a korabeli mozgalom szektarianizmusát is, úgy Renato Guttuso művészete is szervesen benne gyökerezik az olasz munkásosztály küzdelmeinek s az egész békeharcnak a talajában. A második világháború ujtán, a béketábor és a szocializmus erőinek megerősödése után sokkal tisztázottabb a helyzet, a Szovjetunió ragyogó példája aktívabban hat, mint a 30-as évek közepén. A jelenlegi olasz munkásmozgalom ezért szükségszerűen erősebb, mint a 30-as é\ek magyar munkásmozgalma, a munkásmozgalom művészeinek konkrétabb és mélyebb a kapcsolata a dolgozó néppel, mint ahogy az nálunk a nagyszerű kezdeményezések ellenére kialakulhatott. Épp ezért tud Guttuso továbbmenni, le tudja győzni a szektarianizmust és ennek gyakori velejáróját, a pesszimizmust. Mert ha a képek sokszor tragédiát, ábrázolnak is, a hangjuk nem pesszimista. Az alkotó művész mögött lévő forradalmi etap, az egyre erősödő olasz munkásmozgalom és a békeharc miatt — melyekhez oly sok szálon át kapcsolódik Guttuso — nem válhat pesszimistává. Gyűlölni és szeretni tanítanak e képek, de félni és félrehúzódni nem engednek. A bennük izzó forradalmi erő és mély humanizmus a jövő, a biztos győzelem felé mutat. Befejezésül : aki látta az utolsó évek realista olasz filmjeit, annak igen ismerősek Renato Guttuso művei : a sok hasonló probléma, az egyforma útkeresés, és elért realista eredmény rokonná teszi őket. Néha még típusban is ismerős alakokat látunk. Nem véletlen ez. Guttusonak, s a többi haladó olasz képzőművésznek megvan a konkrét kapcsolata a realista olasz filmművészettel. És ez törvényszerű is : az olasz munkásosztály, a haladó nemzeti erők kulturális téren is felveszik a harcot a reakció ellen, s útjuk a művészetek minden területén közös út a szo2 Daniel Auselme: Points de repère . . . Les lettres françaises. Idézett hely. 6