A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Plakát kiállítás 1948

Egy haladó szellemű művészeti ágazat legújabb termését mutatja be ez a kiállítás. Olyan grafikai műfajét, amely nem áll meg a kompromisszumok félmondatainál, hanem tisztázni igyekszik a maga sajátos törvényeit. Mégis: a „plakátgrafika" szó méltán elgondolkoztat. A görög „grafo" igét foglalja magában, ami rajzolást vagy írást jelent, s amelynek rokonsága a magyar „képírás" kifejezéssel kétségtelen. De miért plakátgrafikus, — vagyis „rajzoló" — az a művész, aki ecsettel kivitelezi a maga műalkotásait? A mult század nagy találmánya, a kőnyomdai eljárás felfedezése adott lendületet az eddig fametszetek útján sokszorosított kép-plakát elterjedésének. A kőrajz izgatóan újszerű terület volt, s az akkor divatbajött japán fametszetek vonal- és folthatásain fellelkesült párisi művészek, Chéret, Steinlen, Toulouse-Lautrec, valamennyien ezt az eljárást alkalmazták, mikor maguk rajzolták a sokszorosító kőre a Montmartre művészbáljainak pompás, színdús plakátjait. S a párisi nép, melynek az utca volt második otthona, hálás lelkesültséggel fogadta az elsőrangú művészek zseniális rögtönzéseii. Ezek a grafikus ősök-