A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957
A XX. század magyar művészete I. Konstruktív törekvések
nem jutott túl a szubjektív önkényen ; s a konstruálás egyúttal torzítássá silányult. Mégis, a félresiklott kísérletekkel együtt, a történelmi érdem, a valami újrakezdésének a vállalása letagadhatatlan. Látszólag mindez pusztán formai kérdés, s látszólag az egész kiállítás nem más, mint egy XX. századi formaprobléma bemutatása. Pedig nem így van : mélyén világnézeti kérdés húzódik meg. Hiszen világnézet nélkül nincs kompozíció, s a naturalizmus pozitivizmusával, az impresszionizmus szollipszizmusával szemben az objektív valóság-összefüggéseket keresni : egyúttal a világnézet keresése is, s ezért nem véletlen, hogy a „konstruáló, komponáló" irányok képviselői találják meg leghamarabb kapcsolatukat a monumentális feladatokkal, s az sem véletlen, hogy a konstruktív törekvések élharcosai közül verbuválódtak a Tanácsköztársaság művészei is. Ezért kiállításunkkal a magyar „konstruktív" törekvések megmutatásán túl egyúttal az új monumentális művészetünk útját is egyengetni próbáljuk. Természetesen tudjuk, hogy képzőművészetünk fejlődésének nem az egyetlen lehetősége a „konstruáló-komponáló"-irány. Azt is tudjuk, hogy ezt az irányt is igen sok szál fűzi a többihez, akár a Nagybánya-hagyományból eredezettekhez, akár az expresszív, drámai pikturához, és azoknak a művészeknek az életművében is, akiknek művei inkább az elkövetkezendő kiállításaink gerincét alkotják majd, láthatók kitűnően komponált művek, mégis úgy érezzük, szükség volt külön kiállításon összefoglalni a Cézanne művészetéből és a „Nyolcakból" kiinduló szerkesztő, építő művészek munkáit. Természetesen a különféle irányok összefonódnak, ezért mi sem ragaszkodhattunk dogmatikusan a stílustisztasághoz, kiállítottunk néhány olyan művet is, amely a festői vagy az expresszív irányokhoz köti a „konstruktív" művészek útkeresését. 5
