A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Barcsay Jenő festőművész kiállítása

rajzi átírásában. Vastag rajtvonal szegi az egész házacskát, a bejárót, az ablakot, minden lényeges részét, mintha rájárnod ellnek születtek volna. Némelyikbe be is lehet látni, a sötét \ugba besurran a napsugár, amitől élénk és tü^es színek gyúlnak ki. Ilyenkor a rajtoló kéz mélyen bemártja az ecsetet a legélénkebb s^inű festékbe. Mégis inkább a forma és a formáló rajz marad legkedveltebb kifejelő es^kô\e. Legalább egyelőre. Tájak, csakúgy mint a^ emberek, sokféle arccal nézhetnek felénk. A szentendrei zsákmány tájképeinek arca komoly és elmélyedő. Szélesre fogott táj rajzain valamely ősi nyugalom pihen. a különös és keresetlen hangulat kitűnő jellemvonása Barcsay ilyfajta munkáinak és egészen az övé. Meg kell emlékeznünk Barcsay müveinek mégegy típusáról, amely nem kevésbé érdekes és értékes. Azokra a műveire gondolunk, amelyek a monumentális művészet magasságába emelkednek. Azokra a nagyméretű és nagy erejű kompozícióira, amelyek fővárosi műhelyében láttak napvilágot. Tulajdonképpen e\ek sorába tartoznak azpk a rajtok is, amelyek csak abban különböznek amazoktól, hogy méretük kisebb. Egyebekben elgondolás és alakítás dolgában testvérei amazoknak, közös vonásuk egész sora mutatja a benső rokonságot. így ismerjük olyan kisebb és nagyobb méretű kompozícióit, amelyekben férfiak vagy nők csoportja látható bizonyos ritmus értelmében elrendezve, egyformán elosztott tömegben, nyugodt egyensúlyban: az idők árjából kiemelt alakok, nincsenek kötve semmiféle helyhez, sem korhoz, örök jelent élő, hatalmasra fejlett alakjuk a cselekvéstelen lét képe, újjáéledése a klasszikus költők aranykorának. A monumentális stílus értelmében egyszerű és nagyvonalú az előadás, minden szemet szórakoztató aprólékosság kivetve, szűkszavú beszéd, mint egy közmondás. Ilyenfajta vonásokat láttunk tőle nagy kompozícióin és kisméretű rajzain is, jeléül annak, hogy vérében van a nagyvonalúság, a nagy stílus megérzése és megértése, (f