A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Borsos Miklós szobrászművész kiállítása

Van egy érdekessége, amiben, ha végig nézzük a modern művészetet, szinte egyedülálló. A legtöbb mai művész az akadémiáktól indul és úgy halad a primitív felé. Borsos Miklós a legegyszerűbbön kezdte, az irányító elő­gyakorlatok nélkül, a természetes látásmódon keresztül, haladva mindig az evidens, az igazra való törekvéssel párhuzamosan, az egyszerű, a tiszta, a klasszikus felé. Csak akkor nyugodt és elégedett, ha az igaz valamely lehető­ségét érzi meg az elkészült szobor meggyőző erejében, evidenciájában. Ilyen elemi intuíciós képesség természetes velejárója az érzelem, mert amely intuíció nem érzelmi indítékú, nem is alkalmas művészi kifejezésre. Mindig a lélek uralkodó érzelmi állapota az indító oka a képzelet működésének. Borsos Miklós szobrain ez az imagináció erősen szembeötlő. Minden alakján, minden fején — a torzókat is beleértve — nyugalom ömlik el; egyszerű mozdulatban ülnek vagy állnak, ajkukon finom mosoly; kifejezésükben harmónia, kereset­lenség; megjelenésükben „időtlen" és ,,örök emberi" (mint ezt nemrég egy kritikusa hibául felrótta). Minden szobra felett láthatóan önön maga és a táj lelke lebeg. Előképei a koragörög formavilág és minden olyan művészeti kor vagy stílus, amelyik az egyszerű, elsődleges meglátások, újrakezdések, ember­szabású méretekben, az igazi, mély humánumtól átmelegedett kifejeződésben éri el célját. Sok rajz kért és kapott helyet ezen a kiállításon. Borsos Miklós művésze­tének fontos és szerves része a rajzolás. Mindennapi kenyere, öröme, pihe­nése; ötleteinek, hangulatainak, érzelmeinek naplójegyzete. Nem felelősség­teljes, nem kemény kő, nincs ellenállása; nem kér kitartó energiát, feszültsége nem fáraszt, nem merít ki, mégis elérheti a tökéletes és maradéktalan ki­fejezést, elmondhatja a mondanivalót és megőrizheti a szobrok számára a váratlan intuíciók felvillanásait. Igyekeztünk úgy rendezni őket a falakon, hogy az együvé tartozókat, az egy lelki atitüd szülötteit együtt; ezek leg­nagyobb része egy időszak, egy stílus, egy táj, formai vagy hangulati egység szülöttei. Kronologikus sorrendben az 1944-es háborús rajzokkal kezdődnek. Expressiv erővel, a deformáció döbbenetével, a puszta vonal drótos, esetlen,

Next

/
Thumbnails
Contents