A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Borsos Miklós szobrászművész kiállítása

van. Már történelmi idők előtt is emberlakta hely. A nagy népvándorlásban lassan kialakuló és Európához tartozó, szőlőtermő, emberszabású, mediterrán kultúrájú hely Pannónia szívében; kedvelt pihenőhelye a rómaiaknak; temetkezési helye az Árpádházi királyoknak; barlanglakó szerzetesek háborítatlan lakhelye. Táji szépségének varázsa, partjai hegyvonulatai és a körülvevő Balaton hullámai mondát, mesét, regét teremtenek s megihletnek költőt és elbűvölnek halandót egyaránt. Tárgyi elemeiben és az évszakokkal változó hangulataiban kifogyhatatlan. Erős vállú, erős lábú, kerekarcú asszonyok: a parti úsztat ónál fürdő lovak: sziklás, lávás domboldalain legelő tehenek lassújárású pásztoraikkal s az alacsony kőfalon üldögélő pásztcrlányok s az érő szőlőben lopakodó kecskék; a vékony holdsarló alatt a szürkületben haladó hordós szekerek nyikorgása dyoniszoszi képeket idéz. Ebben a világban, ebben a környezetben érzi otthon magát Borsos Miklós. Kevés kivétellel itt születnek mind a kőszobrai. Minden nyáron egy-kettő. Alakjai nem ülnek modellt, nem mintázza őket először agyagba. Kiteszi a kőtömböt egy kerti tisztás szélére az ég alá. a napfény tüzébe, legfeljebb egy nagylevelű birsbokor ad délben egy kevés árnyékot, és ott faragja egyenesen a kőbe az elgondolt fejet vagy alakot. Borsos Miklós intuitív művész. Nincs benne semmi spékulatív, semmi szerkesztő hajlam, semmi másoló készség. Ez talán hibája, de legfőbb erénye is. Néha szemlélete olyan primer, mint egy gyermeké. Amikor hozzáfog egy szoborhoz, van szemléletélménye, gazdag képzelőereje és van egy mély átélő, átérző, magát teljesen beleélni tudó intuíciója. A modell mindig zavarja. Modell jelenlétében felvet néhány jól megfigyelt formát, jelöli a karaktert, akár tíz-húsz skiccen át is eljátszik egyegy neki tetsző redővel vagy a formák egymáshoz való viszonyával, de ha kő vagy más anyag mellé áll, még a jegyzet-rajzoktól is elfordul. Csak az emlékezés, a képzelet és az alkotó értelem vannak ilyenkor jelen. De ez az emlékezés és képzelet magában hordja a lélek mindenfajta diszpozícióját, lehetőségeit, tudatonkívüli elemeit, egész múltját, képzeteinek és érzelmeinek összességét, a jelen kvalitását, értékét, egész énjét „az idők folyamán át".