A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Ferenczy Noémi gyűjteményes kiállítása

Ferenczy Noémi már a háború alatt ahhoz a fiatalsághoz csatlakozott, amely a vérontás hiábavalóságára hívta fel a figyelmet, amely bátran szembefordult az igaztalan és idegen érdekeket szolgáló háborúval. Panteizmusát felváltotta egy még nem teljesen kiforrott kollektív érzés, ahhoz azonban elég erős, hogy ábrázolásainak új, meghatározott jelleget adjon. Harangvirágok (1920) és Nővérek ( 1921) című képein még a természet és az ember egyoldalú viszonyát láttatja, de a 20-as évektől kezdődően valóságérzéke megszilárdult és mitikus-jelképes világából a földi ember felé fordult, az ember felé, aki nem egy virág a többi közt a természet nagy kertjében, hanem ura és formálója annak. A dolgozó ember jelenik meg szőnyegein páratlan monumentalitással, archaikus egyszerűségben, a minimumra redukált formákkal, de gazdag színességben. Ez a színesség azonban nem sok színt, hanem kevés színnek végtelen árnyaltságát jelenti. 1920-tól Nagybányán élt és dolgozott, majd később Bécsben és Berlinben, így hát érthető, hogy külföldön jobban ismerték és becsülték, mint az elhagyót hazában. Berlinben például 1923-ban Brúnó Paul, a híres építész, az Iparművészeti Főiskola igazgatója tanszéket kínált Ferenczy Noéminek. Wienben, az osztrák állam által 1924-ben rendezett Internacionale Kunstausstellungra (Nemzetközi kiállítás), ahol a XIX-XX. század nagy európai mestereit mutatták be, a magyar művészet képviselőjeként egyedül Ferenczy Noémit hívták meg. Sok évi vándorlás és szüntelen munka után 1925-ben újra kiállított a Nemzeti Szalonban, fivérével, Ferenczy Bénivel együtt. Ekkor már gazdag kollekcióval jelentkezett és a 12 szőnyeg mellett, melyek az 1913-tól 25-ig való fejlődését mutatták, sok tanulmányrajzot, mégtöbb akvarelltervet és kartont állított ki. Tervei és kartonjai természetesen előkészületek a gobelin kivitelezésre és sommás formáikkal, szilárdan elhatárolt tömegeikkel és nem utolsó sorban sík kompozíciójukkal teljesen az anyagba való áttételt szolgálják. Rajztanulmányai szintén a gobelinben való gondolkodás, illetve képzelet termékei, akvarelljeinek azonban igen sajátos, önálló műfaji élete is van és minthogy nagyon egyéniek és kerek-egészek, sok műértő ezeket az akvarelleket külön és különösen értékelte. Az 1925-ös kiállítás anyaga világosan megmutatta a művész útját és az 1913-as Teremtéstől, amelyen még a francia katedrálisok ablakainak és a flamand-francia verdure-ök hatása látszik, egészen az 1925-ös Korhadt fáig, vagy Magvetőig, óriási változást és fejlődést mutat. Mennyire leegyszerűsödött, mennyire emberközpontivá lett művészete és milyen monumentálissá lett az ember ezeken a szőnyegeken. A jelképes beszéd egyre nyíltabb, félreérthetetlenebb és munkaábrázolásain a legszükségesebb eszközök mellett balta, ásó, kasza stb. - a bordűrökön is aláhúzza a kép igazságát. Fejszék és búzakalászok, virág és gyümölcs vagy lánc képezi a bordűrt és a Fahordó nő első változatán már 1925-ben sarló és kalapács, a világ első szocialista országának félreismerhetetlen emblémája képezi a bordűrt. A szőnyegek formája is meg6