A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957
Ferenczy Noémi gyűjteményes kiállítása
les műveltséget kaptak és a legmagasabb művészi igényességre nevelődtek a gyerekek. A szülők három-négy idegen nyelven beszéltek, olvastak, s a zene és irodalom otthonos volt náluk. Nagyon megválogatott baráti körük a magyar szellemi élet elitjéből tevődött össze. Ez a kulturált életforma természetesen meghatározta a Ferenczy gyerekek érdeklődési körét. A két fiú már gyermekkorban döntött pályája felől, de Noémi nem egyhamar határozta el magát. Végül is Párizsba ment a Manufacture des Gobelins-be tanulni. Itt megismerte a mesterség minden alapelemét és finomságait és máig is megőrizte a - hautelisse (függőleges láncszálak) régi technikáját. Ám a Manufacture dolgozói idegen képet tettek át gobelinbe, mások által tervezett és rajzolt kartonok - a szövést szinte elleplező - másolását végezték. Ferenczy Noémi, aki az önálló művészi koncepció tiszteletbentartására nevelődött, aki az egyéniséget hordozó, sajátos vonásokat kereste és szerette a műalkotásokban, nem volt képes a képszövést másodlagos szerepű tevékenységnek tekinteni. És bár adva voltak a nagy történelmi példák, a Raffael és Rubens kartonok után készült gobelinek, Noémi a legkorábbi munkáitól kezdve önálló képi nyelvre törekedett a gobelin meghatározta formák között. Éppen ezért szövött képei az anyag adottságainak tiszta hangsúlyával, a sík ábrázoláshoz való hűségével az újkori gobelinművészet legnemesebb képviselői. Művészi igényességének alapjait a szülői házban nyerte, de megerősítette és betetőzte Európa művészi centrumaiban is, mint Berlin, Firenze, Párizs, Velence, Wien stb., ahol 18 éves korától kezdve több mint 20 éven át ismételten hosszabb időt töltött, tanulmányozva nagy korok nagy művészetét. Első nyilvános bemutatkozása 1916-ban az egész Ferenczy csálád műveiből rendezett kiállítás keretében történt. A művész-család munkái teljesen megtöltötték az Ernst Múzeum termeit, komoly sajtóvisszhangot keltettek és közönségsikert arattak. Noémi első szereplése édesapjának életében utolsó kiállítása volt, mert néhány hónap múlva fiatalon, alig 5 5 éves korában meghalt. Ekkor még valójában nem dőlt el, hogy Noémi a gobelint választotta művészi kifejezése eszközéül, mert bár 7 szép szőnyeget, - köztük a Teremtést - valamint számos tervet állított ki, de ugyanakkor bemutatta olaj, tempera és miniatűr festményeit is. Kísérletezett tehát, kereste azt az anyagot és formát, amelyen keresztül a legtisztábban szólalhat művészi énje, szemlélete, a világról való ismerete. Életérzése ekkor még, éppen mert nagyon fiatal volt vallásos-panteisztikus, a valóságtól alig érintett. Világa a művészet körébe zárt s a valóság jelentése csak annyi, amennyi a művészi kifejezés számára érdekes lehet. Ezért van az, hogy első gobelinjeihez a görög vagy keresztény mitológiából veszi tárgyát, s a Teremtés mellett a Madonna vagy Vénusz születése érdekli. Egyetlen aktualitással bíró terve ekkor a Honvéd mennybemenetele (1916). Az 1913-ból származó Teremtés, a gótikus templomok üvegfestményeinek kompozíciós rendszeréből és színvilágából táplálkozik, ugyanakkor a régi 4