A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Goldman György emlékkiállítás

berfej függ, ismerős vonások, a minden szocialista által szeretett nagy tanító és örökké élő óriás feje. Magas homloka mögött gondolatok izzanak. Egyszerre alkotott, hódolt és harcolt az, aki ezt az arcot kifaragta" — írta Kovai Lőrinc Goldman e szob­ráról annak idején a Népszavában. A nyilasok zúzták darabokra és nyoma sem maradt a Mun­kásleány síremléke, 1934 őszén készült egyik legmonumentáli­sabb Goldman alkotásnak. A Vörös Segély kérte fel Goldmant, hogy Bagi Ilona — tragikus körülmények között, detektívek elől menekülve közlekedési baleset áldozata lett elvtársnő — sírjára emléktáblát készítsen. Goldman rövid napok alatt más­félszeres embernagyságban műkőből készített síremléket, mely finomalakú hátratántorodó munkásleány mellszobrát ábrázolta, akit egy keménykötésű ifjúmunkás egyik karjával esés közben felfog, miközben másik kezében szorongatott kalapáccsal lesúj­tani készül. Az ünnepélyesen felavatott síremléket, a temető papja nem akarta megtűrni. Le kellett bontani és ekkor került a szobor a KUT 1934. decemberi kiállítására. A polgári kritiku­sok is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a „komorerejű", „monumentálissá fejlesztett szociális kifejezésű síremlék"-ről, melynek „erőtől duzzadó lendülete" feltűnést keltett és általá­nos elismerést váltott ki. A kiállítás után a síremléket ismét fel­állították a temetőben. Mialatt Goldmant a fogházból elhur­colták, esett a vandál rombolás áldozatául a magyar szobrászat e pótolhatatlan alkotása. Hiányoznak a kiállításról Goldmannak a börtönben, a fog­házvezető hadbíróezredes megbízásából készült fafaragásai és rabtársairól rajzolt számtalan portréi, melyekből időről időre sikerült kicsempészni a hozzátartozókhoz, a legtöbb azonban az ostrom alatt elveszett. Csak néhány börtönrajz áll ezideig ren­delkezésre. 12

Next

/
Thumbnails
Contents