A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

R. Guttuso olasz festőművész kiállítása

A kép ellen — bár a második díjat nyeri a Biennalen — heves támadást indít a fasiszta párt és a klerikálizmus lapja az Osservatore Romano. A Vatikán indexre is teteti a „vallásellenes" és „bolsevista" képet. A náci megszállás alatt partizánként harcol. 1945-ben a német fasiszták olaszországi kegyetlenkedéseit, 320 iláliai túsz kivégzését megörökítő rajzgyűjteménye jelenik meg „Gott mit uns" címen. 1947-ben több művet készít a szicíliai kénbányászokról; 1949-ben pedig a földmunkások harcát rajzolja, s a következő évben beküldi a velencei Biennalera : „A parlagon heverő földek elfoglalása Szicíliában" című nagy vásznát. 1950-ben a Béke világdíj aranyérmével tüntetik ki. 1951-ben az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjává választják. 1952-ben J. Strazkoski „Corsa a Fragala" c. könyvének illusztrálásáért a Lengyel Nemzeti Díjat nyeri el. Az értelmiség wroclawi békevilágkongresszusán az elnökségbe választják, s a Békevilágtanács párisi kongresszusa pedig a Békevilágtanács tagjává. Renato Guttuso egyik főszervezője a haladó olasz művészek csoportjának, egyik alapítója és szerkesztője a „Realizmus" című folyóiratnak, löbb más újság és'folyóirat művészeti rovatának kritikusa. Guttuso legújabb alkotásai méltón csatlakoznak, a hősi életműhöz ; a küzdelemmel teli élet, a harcok tüzében edzett világnézet- adja meg e művek hitelét. Forró együttérzés a nép ügyével — ez tükröződik már a témákban is : a jobb életért, felszabadulásért vívott harc hőseit, mártírjait, a kizsákmányolt olasz nép nyomorát, küzdelmét és a nagy olasz szabadsághős, Garibaldi csatáját jeleníti. Már maga a témaválasztás is nagyjelentőségű, tiltakozás az imperialista barbárság ellen, de a művek érdeme korántsem merül ki az osztályharcos témaválasztásban. A művek művészi megoldása kibontakoztatja a témában rejlő humánus tartalmat — a mély eszmeiség emeli monumentálissá ezeket az alkotásokat, melyeknek minden vonalában : a kivégzettek görcsös rándulásában, a tragédiák lélekzetállító szörnyűségében, a munkanélküliek fáradtságában, a sztrájkolok asszonyainak elkeseredett rohamában, a forradalmi tűztől izzó gyermekarcban — mindenben ott lüktet egy nagy művész, mély gondolkodó, igazi humanista együttérző szívdobbanása. Nehéz utat járt meg Renato Guttuso, míg eljutott ahhoz, hogy ennyire mélyen, közérthetően és drámaian tudja megragadni élményeit. Le kellett győznie az ember és a természet harmonikus kapcsolatát széttörő bomló burzsoá művészet ember és életellenességét, a valóság tárgyainak, az emberi viszonyoknak elvont, intellektuális szemléletét, mely oly sokáig gátjává vált a haladó értelmiség és a tömegek találkozásának. Az olyan robbanó temperamentum, újat kereső művésznek, mint, Renato Guttuso, sok próbálkozáson át vezetett az útja. De célhoz segítette a valóság kutatásának törhetetlen vágya és az, hogy művészetét 4