A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Barna Miklós gyűjteményes kiállításának katalógusa

BARNA MIKLÓS: WCLt adott nc/kem a ' zoujetunió? Erre a kérdésre egyetlen szóval adhatok összefoglaló választ: mindent. Azt a minden művésznek szükséges szellemi támaszt, ami mint a gerincoszlop a testet, úgy támasztja 4s tartja össze a művész gondolkozásmódját, — az egyeséges világnézetet, a marxista-leninista gondolatot a Szovjetúniótól kaptam. Ott jutottam csak hozzá ahhoz, hogy a bennem rejlő képességeket kifejleszthessem, tanulhassak, fejlődhessek. Bámulatos ország ez. Mindenki, akinek akarata és tehetsége van, tanulhat, mert megkapja hozzá a szükséges anyagi feltételeket. Csak a saját példámat említem. Franciaországban éltern emigrációban és majdnem elpusztultam a nélkülözéstől, mert nem akartam megalkudni és hűtlenné válni a művészethez. 1924—25-ben a „Fehér terror" (La tereur blanche) című albumom megjelenése után Henri Barbusse mellém állt és lehetővé tette számomra, hogy kijussak a Szovjetúnióba és ott folytathassam tanulmányaimat. Egészen új világba kerültem. Amiről addig csak álmodozhattam, az sorra mind megvalósult. Megérkezésem után Lunacsarszkij, akkori közoktatásügyi népbiztos megkérdezte tőlem, mik a terveim. „Tanulni akarok" — feleltem. Azonnal intézkedett és valóban fel is vettek a képzőművészeti főiskolára. A többi diákokkal együtt kollégiumban laktam, havi ösztöndíjat kaptam, amiből jól megélhettem, ruházkodhattam és anyagot, festéket is vásárolhattam. Ez 1927-ben volt. 1930-ban elvégeztem a főiskolát és önálló művészként kezdtem dolgozni. 1932-ben ^készült el első nagyobbszabású kompozícióm, az „Elvtársi bíróság". A kép sikert aratott és az állami Tretyakov-képtár vásárolta meg, ahol az állandóan kiállított képek között kapott helyet. A képzőművészeti folyóiratokban is kedvező bírálatot kapott és a Képzőművészeti Kiadó színes tömegprodukciókban adta ki. Egy év múlva készült el második festményem, „Felhívás a sztrájkra Kínában" címmel. Ezt a Forradalmi Múzeum vásárolta meg és ugyancsak színes reprodukciókban jelent meg. Ën azonban nem elégedtem meg ezzel. 1934-ben beiratkoztam a leningrádi képzőművészeti akadémiára, amelyet 1937-ben végeztem el, 1938-ban a művészek moszkvai szövetkezetének megbízásából a sztálini alkotmánnyal összefüggő témájú képet festettem „A tanulás joga" címmel. 1939-ben ugyancsak a sztálini alkotmány adott témát „Az aggkor biztosítása" című képemhez, amely szintén a művészek szövetkezete részére készült. 1940-ben a művészeti tanács meghívott, hogy működjem