A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957
Rippl-Rónai Társaság kiállítása
Amikor egy művészcsoport Rippl-Rónai Józsefet választotta patron usául, kötelezettséget vállalt a művészi lelkiismeret és felelősségtudat mellett. Tudjuk, hogy Rippl-Rónai József az 1900 körüli háromnégy évtized legnagyobb magyar művésze volt Kár volna azonban heroizálni az emlékét és kár volna az oly egyértelmű és következetes művészi magatartásába belemagyarázni az eljövejidő korok valamely előresejtését, valamely társadalmi előrelátást. Rippl-Rónaiban semmi sem volt a Derkovitsok és Dési Huberek politikai öntudatából és dacából. Ok vaióban egy eljövendő kor embertipusát képviselték, Rippl-Rónai a maga koráét. De ha azt mondjuk: a maga koráét, ezzel azt is kifejeztük, hogy kora társadalmának túlnyomó része ellenére volt művész. Mert az a választékos, tudós, tapasztalt, ösztönszerűen Ízléses festészet, amivel a kulturát megajándékozta. ellentétben állott a nagyközönség bizonytalan. műveletlen, ösztöntelten s minden hangos hatásra lépremenő Ízlésével. Rippl-Rónai tehát művész volt, maradéktalanul az, s mint ilyen vállalta a maga művészetét, maradi társadalmával dacolva, meg nem ingatható biztonsággal, a naivok szinte gyanútlan következetességével. így vált műve a maga egészében drága nemzeti kincsünkké. Vájjon ma, amikor a magyar művészet elé tökéletesen más feladatok tornyosulnak, mint a múltban, amikor azzal a követelménnyel lépünk festőink és szobrászaink elé, hogy társadalmi művészetet alkossanak a szó legmélyebb és legtágabb értelmében — indokolt-e Rippl-Rónait tekinteni patrónusnak, mintáképnek, aki — bármily nagy művész is volt — akkoriban kétségtelenül kisszámú és nagyigényű polgári gyűjtő számára alkotott? TF"
