A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Koszta József kiállítás

és a fehéren villogó házsorok, amelyek mögött feketén rajzolódik az égre egy-egy öreg szélmalom, mint a felszámolatlan mult nyomasztó kísértete. S a nyomás egyre súlyosbodott, a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. Koszta József néhány legutóbbi, közvetlenül a felszabadulás előtt festett tájképében a végsőkig felfokozott feszültség új kezdeményezésre ragadta az akkor már 84 éves mestert. Korábbi képeinek a vízszintesek és függélyesek megingathatatlan rendszerére épült kompozíciója most kilendül tengelyéből és a ferde síkok vésztjósló hullámzásába kezd, színeinek lefojtott, sötét ereje hirtelen a barnák, sárgák, vörösek forró izzásába csap át és a lilában, zöldben játszó alkonyati égbe, mint egy fenyegető kiáltás, hasít bele egy fantasztikusan meggörbült fa vörhenyesfényü koronája. * A forma szubjektív hatásának ez a magyar művészetre jellemző túlsúlya eleve magában hordja azt a veszélyt, hogy festészetünk a valóság tükrözéséből mindig könynyen csap át egy bizonyos lágy érzelmességbe, amelyben aztán elmosódnak a valóságos összefüggések és amelyből lassanként kialakult a magyar képzőművészet sajátos realizmusának sajátos ellenpólusa. A Horthy korszak egészségtelen levegőjében ez a valóságidegen, befelénéző, finomkodó líraiság vált az uralkodó iránnyá s csak kevesen őrizték és fejlesztették tovább a magyar realizmus nagy hagyományait. E kevesek közé tartozik Koszta József is. Ma, a népi demokrácia korszakában szükséges, hogy visszanyúljunk ezekhez a hagyományokhoz és Kosztéhoz, e hagyományok élő képviselőjéhez. A népi demokrácia Kossuth-díjjal tűntette ki, a legnagyobb megbecsüléssel veszi körül a 88 éves mester személyét. De talán ennél is fontosabb, hogy művészetéből tanuljunk. Koszta József a parasztság festője, mégpedig az elnyomott, a kisemmizett parasztság festője volt. De ha mai fiataljaink ugyanazzal a feltétlen azonosulással forrnak össze a mai dolgozókkal, mint ő az úri Magyarország nincstelenjeivel, akkor hamarosan üdvözölhetjük a felszabadult parasztság, a szocializmust építő munkásság festőit, szobrászait is. Háy Károly László