A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Koszta József kiállítás

válva azzal a parasztsággal, amelyből származott, amellyel éveken át együtt nyomorgót!, amelynek egész munkásságát szentelte és amelyből művészetének erejét mindvégig meríti. Életpályájával a parasztsághoz, az Alföld életéhez fűződő kapcsolat fokozatos mélyülésével párhuzamosan fejlődött művészete is, alakult ki jellegzetes stílusa. Első nagy kompozíciója, a „Hazatérő földművesek", amely még a Benczúr-iskolában készült, paraszti tárgyán kívül nem sok kapcsolatot tart a későbbi Kosztával: egész festésmódja a Bastien-Lepage-féle finom naturalizmus akkor divatos hatását mutatja. De az iskolával való szakítása, leköltözése az Alföldre, éles fordulatot hozott stílusában is. A Bastien-Lepage-i lágyságot szinte egyik napról a másikra váltotta fel a formák tömörsége, a fény és árnyék kemény ellentéte, azok a sajátságok, amelyek később annyira jellemzőkké váltak az érett Koszta festészetére. De első ilyen képein a keresetten hangulatos világítási hatások és az a puha simaság, amellyel a fénycsíkok végigömlenek a sötét formák felületén, még elárulják azt az érzelmes elfogódottságot, amely az újonnan felfedezett világ láttára a művészt megragadta. Rövid néhány év alatt azonban megszabadult az elfogódottságtól, művészete teljesen meggyökeresedett a paraszti életben. Kialakult stílusa, amely már parasztos tárgyilagossággal tükrözi a paraszti valóságot, de amely éppen tárgyilagosságában megdöbbentő drámai erővel jeleníti meg a dolgozó parasztság sorsát. Ez a stílus, bármennyire ízig-vérig paraszti és magyar, kialakulásában nem nélkülözhette a modern európai művészet nagy eredményeit: míg gyökereit az Alföld talajába eresztette, a termékenyítő harmatot az impresszionizmus tanulságai hozták számára. Koszta József sokat utazott külföldön is és különös örömmel tartózkodott Párizsban, amelynek festészete akkor a haladás élén járt. Megismerte a művészet időszerű problémáit, de átformálta azokat a saját népe szolgálatára. Az impresszionizmus laza foltjai nála súlyos tömbökben zárkóznak egymáshoz, a napsütötte levegő finom rezdülései fény és árnyék kemény harcává élesednek, a szabad természet gazdag színszövedékei harsány pirosak és sűrű zöldek, vakító fehérek és mélységes kékek barbár ellentétévé tömörülnek. A delelőjén álló francia polgárság színes és mozgékony látásmódjából így alakult Koszta kezén a feudális maradványok börtönében fuldokló magyar valóság vaskos művészete, amely bármit ábrázol is, mindig a paraszti sors súlyát, a tűrhetetlen nyomást és a kitörni kész erők fojtott küzdelmét, a paraszti érzésvilág komor hullámzását tükrözi. így válik érthetővé, hogy legszerényebb virágcsendéletei sem puszta műhelygyakorlatoknak, hanem a paraszti élet megnyilvánulásaiként hatnak, hogy tanulmányfejeiből a paraszti világ sokrétű változatosságát ismerjük meg. így válik érthetővé, hogy amikor bibliai tárgyú képet festett, akkor is — az Uhde-féle népies Krisztus-képekkel ellentétben — valóban a nép világát, a paraszti valóságot ábrázolta, míg a paraszti valóság, a paraszti munka ábrázolásában sokszor bibliai magasságokig emelkedett. így válik érthetővé, hogy amilyen mértékben érik stílusa, abban a mértékben növekszik művészetében a tájkép jelentősége, abban a mértékben válnak az Alföld végtelen síkjai, apró tanyái, napégette falusi utcái a föld és a nép elválaszthatatlan problémájának hordozóivá, Koszta mondanivalóinak legteljesebb kifejezőivé. A sötétkéken izzó ég, a vakító fények és fekete árnyékok foltjai tömören, az alföldi kánikula tikkasztó súlyával nehezednek a kiégett mezők és szegényes udvarok dolgozóira. A vészterhes, fülledt levegőben már szinte fuldoklik a táj, fuldokolnak a sárga tarlók és méregzöld vetések, a riadtan meghúzódó kis tarka virágoskertek