A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942
A Magyar Képírók kiállításának katalógusa
ôloizé. Viharos köröskörül a látóhatár. Azt a tenyérnyi kékséget nézzük reményteljesen — amelyik még derült a magyar gyepük fölött... És megfeszített erővel dolgozunk. Dolgozunk a magyar kultúrjövőért. Egy szebb és igaz magyar művészi jövőért, amelynek eljövetele soha időszerűbb nem volt, mint a mai jelszódüs, zűrzavaros világban. Nemzeti vágyak kiteljesedése nem képzelhető el az azért fáradozók egyéni sorsának fellendülése nélkül. És a magyar egyéni művészsorsok fellendülése egyedülii biztosítéka a magyar fajtaművészet boldogulásának. A magyar: művészeti szellem felszabadulásának. ! Nehezen tisztul a határ. Nehezen vajúdik a magyar jövő; Mint még solia — nagyobb a várakozásunk, feszültebb a karunk és tűrőbb a türelmünk. De már nem sokáig. A feszülő tetterő munkát követel, mert berozsdásodik. Nem eltartottságot és nem . .. százszor nem vállveregetéses alamizsnát. A magyar fajta jövendőjének kiépítésében helyet kell, hogy kapjanak, akiknek valamiben munkaképessége van. Észre kell, hogy vegyék, munkához kell, hogy juttassák, megélhetést kell, hogy biztosítsanak mindenkinek munkaértékének mértéke szerint. Még igen sok a kívánni való. Képzőművészeink életében úgyszólván teljes a szociális gondozás hiánya. Nagy az elesettség. Az öntudat hiánya. Pedig csakis rendkívüli faji öntudattal bíró és magas emberi szinten mozgó egyénekből álló nemzet hirdetheti jogát az élethez. '
