A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

Patkó Károly emlékkiállítás

kivitelében nem a tudatalatti lelki rétegekből feltörő ösztönös erők vezet­ték, hanem a konkrét alapokon és adatokon nyugvó, hideg számítás. Vas­logikával szerkesztette meg, építette fel képeit, mint az olasz Quattro­cento úttörő mesterei, nagy keresői, mint Masaccio, Piero della Fran­cesca vagy Signoreili, akik Róma-utáni egész működésének irányt­mutató példaképei voltak. Szinte mérnöki pontossággal dolgozott. A képzelet nem ragadta el. Mint művész hideg, tartózkodó egyéniség volt. Az ellágyulásnak csak ritkán engedett, az anyaságot minden retorika nélkül magasztaló néhány képén, vagy az egyszerű munkás­életbe, hajóácsok, halászok, szekeresek, mezei munkások közé vezető művein, melyeken egyszerű, őszinte, közvetlen módon nyilatkozik meg mély szociális együttérzése és nemes emberiessége. Mérlegelő, gondolkodó jő volt, müvein nem találunk kifürkészhetetlen vonásokat ; közelebbről meg nem határozható lelkiállapot, hangulati kifejezés nem nyugtalanít vagy ragad magával. Nem mereng el, nem tartozik a festő-poéták sorába, bár festőileg gyökeréig átérzi a képet. Formáit nem álmodja, hanem látja. Tiszta fogalmi formákkal dolgozik, mégsem szürrealista, mert a közvetlen szemléletből indul ki, s éppazért, nem is sorozható semmiféle „izmus"-ba. A formák leegyszerűsítésében nem megy oly messzire, mint az úgynevezett párisi iskola követői, vagy az expresszio­nisták, nem tépi azokat érthetetlen foszlányokká és nem párologtatja geometriai formulákká. A túlzástól és a túlokoskodástól megóvta magyar józansága. A könnyű siker nem csábította, az olcsó ízlést nem óhajtotta kiszolgálni. Minden müve egy-egy probléma megoldása volt. Kemény mukával törte magát előre művészi meggyőződésének egyenes útján. A legmagasabbrendű művészi etikának ragyogó példája volt. Több társához hasonlóan, Róma fordulópontot jelentett művészeté­ben. Igazi, egyéni stílusát ott alakította ki s későbbi fejlődése csak tökéletesedés volt a római alapon. Stílustapogatózásai már korán kezdődnek, mert már korán, részben még mint a belvárosi reáltanoda diákja megszerezte a rajzbeli és technikai készültséget. Midőn a magyar Barbizonban, Nagybányán dolgozott, a hanyatló nagybányai iskola a fiatal tehetségekre már elvesztette vonzóerejét, nemigen hagyott rajta se nyomot, talán annak kivételével, hogy palettája némileg kiszínesedett. 8

Next

/
Thumbnails
Contents