A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

Uj Művészek Egyesülete kiállítása

JUS szó. Művész és közönség találkozása mindig ünnepi élmény. Ünnepi és maradandó. Műveiben a művész lehántja magáról ama lepleket, melyek a 'köznapi élet sejtelmetlen szférájában igazi valóját közömbössé takjarják! s a színek és formák közvetlen őszinteségével |irja fel mindazt, ami lelkének igazi tartalma. Mindazt, ami í nne a legmagasabb emberi érték. Ami vágy, ami inegkivánásf erő, odaadás, alázat, gőg, jelen buzgalom és jövő áh itat. A szemlélő, a szomjas szemű szemlélő pedig, rabjává bilincselődik e leplezetlen őszinteségnek. Ellenkedése elcsitul, el kell csitulnia, fölénye alágörbed, alá kell görbednie s a művészet szép formáinak szakadatlan ütemű patakzása közben feloldódik s magára ismer, magára kell ismernie. > Hiszen a művekről egyetemes emberi tartalmak zajlanak felé s ő maga is részese ezeknek. Az ő vágyai nyújtóznak a messze táviatokba, az ő kívánságai feszülnek a felületek alatt, az ő ereje duzzad a tömegekben, az ő odaadása, alázata simul a keretek közé[ s a>z ő titkiolt, ki nem fedezett gőgje tolul felszínre nem sejtett mélységekből. Mindennek az alaktalan s értelmi fogalmakkal ki nem fejthető érzelemvilágnak ime a művész adott, a Szépnek általa megteremtett formáiban felismerhető jelentést s e felismerés lázában művész és szemlélő együtt jelentik a legteljesebb valóságot, a legigazabb Embert. Magános művész megmutatkozása is mindig ünnepi élmény. Mennyivel vonzóbb és csigázóbb azonban művészek közösségéé. Közösségé, amelyben egyének vetélkedése forr, szándékok ütközése szikrázik, temperamentumok ellen,tett sodra örvénylik, mégis e vetélkedés, az ütközések és örvények nem rombolják, csak hangsúlyozzák egymást s csak a közös eszmények irányát