A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

A 95. csoportkiállítás katalógusa: Andrássy Kurta János, Kun Sándor, Muszély Ágost, Novotny Emil Róbert, Pohárnok Zoltán, Yssel Muiden Jacques művei és Hornyai Ödön emlékkiállítása

TCoruijaij Ödön képeihez. Hornyay Ödön, akinek képével egy termet töltöttünk meg, nem forgott sokat a színen. A világtól elvonulva, csöndben dolgozott. Azok közé a jók közé tartozott, akiknek világa nagy, de láthatatlan. Olykor megjelent egy-egy kis képpel a nyitvánosság előtt, de a kiállítások lármájában ki hallja meg egy ritkán fellépő, a művészi életben nem járatos festőnek halk és szelid hangját? Kevesen, nagyon kevesen. Egy Lyka Károlynak finom hallása és szíve kell ehhez. Ö

y a mindenre figyelő, Hornyay Ödönt is figyelmére méltatta, egy-két művének helyet adott folyóiratában, a Művészet-ben és munkára buzdította. Rippl-Rónai József, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Kallós Ede is barátai lettek és megbecsülték. A Céhbeliek művészeti egyesület tagjává választotta. Egyébként azonban neve meglehetősen ismeretlen maradt, úgy, hogy szükségesnek látjuk pár szóval bemutatni. Hornyay Ödön 1856. február 23-án született Sátoraljaújhelyen, ahol atyja keresett orvos volt. A művészi tehetség anyai ágról szállott reá: anyja, Zsarnóczy Amália, testvére volt Zsarnóczv Alajosnak (1818—1885), a nagv virtuózsággal és gazdag fantáziával dolgozó sziluett-művésznek, akiről dr. Hoffmann Edith írt szép tanulmányt Elek Artúr folyóiratában, a Mííbarátban (I. évf. 6. szám.) Szülei Ödönt jogásznak szánták, s miután elvégezte az egyetemet, a bírói pályára lépett. Homonnán, később évtizedeken át Kassán működött, s végül cúriai bírói címmel tüntették ki. Kevéssel a világháború előtt nyugalomba vonult és Budapesten telepedett le. 1 Kiváló bíró volt, de már bíró korában a művészetben lelte legnagyobb örömét és a festés volt szabad óráinak legfőbb szenvedélye. Veleszületett tehetségét buzgó önképzéssel fejlesztette. Első sorban a szabad természet érdekelte. Kassa környékén, a Hernád szép, szelid völgyében, Hejczén festegetett, ha szerét tehette. De komolyan foglalkozott az emberrel is, anyjáról, családja tagjairól képmásokat készített, sok bensőséggel, a szeretet mélyrelátásával. E mellett azon fáradozott, hogy a művészet szeretetét, mely benne élt, másokba is átültesse: lelkes cikkeket írt