A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Észt képzőművészeti kiállítás

magukon viselik Párizs újabbkori művészetének a nyomait. Különféle modern festőtechnikák képviselői Albert Kesner (sz. 1898), aki az észt tájat és természetet technikai problémákat könnyen megoldó temperamentumán keresztül nézi, azután Adamscn Eric (sz. 1902), a legkülönösebb festők egyike, akinek szinproblematikája és a nehézségek megoldása könnyű, szinte játszi folttechnikán nyugszik, miközben a művész tartózkodik az intenzívebb tónusok és erősebb világítási hatások előidézésétől. Nikolai Kuli (sz. 1896) ólomszürke és földbarna árnyalatoktal dolgozik palettakéssel rakva föl a színeket, vásznaiból stukatolással hozva így ki annyira jellegzetes városfalmotivumait. A fentebb említetteken kívül még egész sereg fiatal és középkorú művész dolgozik Észtországban, legnagyobbrészt ugyanolyan szellemben, mint az imént felsoroltak. Ezek különféle festészeti technikák és fogások egyéni kezelése által törekesznek a tárgyi világ tolmácsolására. Eduard Katsari (sz. 1902) nyugtalan temperamentuma állandóan új és új megoldási módokat és szokatlan technikai kifejező formákat keres. Kristjan Teder (sz. 1901) csendéletei a technikai egyszerűség és naivság példái, ez azonban nem zárja ki koloritjának pompás ragyogását. Lydia Nirk (sz. 1908) tengerparti motívumaival ízléses kolorizmusról és erős temperamentumról tesz tanúbizonyságot. Kompozíció és megoldás szempontjából egészen más, sokkal nagyszerűbb tehetségek Erik Haamer (sz. 1908), akinek kissé misztikus lelki alkata és expresszív kifejezőmódja epikus alkotásra is képes, továbbá Richard Sagrits (sz. 1910), Haamer lelki rokona. Friedrich Koppel (sz. 1910) merész technikával készíti tájképeit, olvadékony, mérsékelt koloritban. Gustav Raud (sz. 1902) kékes és szürke kolorizmusát tájképein és portréin buja technika jellemzi. Karl Hermann (sz. 1903) a reálista portréfestés híve. Erich Leps (sz. 1901) reális ízű zsánerképeiről, tájképeiről és portréiról ismeretes. Hugo Lepik (sz. 1905) nyugtalan természetű tájkép- és csendéletfestő. Nígul Espe (sz. 1907) olajjal és akvarellel dolgozik felváltva, témája a város és apró zsánerjelenetek. Erna Brinkmann (sz. 1899) a régibb iskola követője, portréfestő pasztell- és olajtechnikával, míg Julius 28