A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Az erdélyi magyar képzőművészeti kiállítás katalógusa

Őszinte sajnálattal nélkülözzük a kitűnő Demény Ferenc és Dezső Miklós festőművészek munkáit. Gondos kereséssel sem tudtuk felvenni velük az érintkezést. Annál gazdagabb anyaggal, szinte teljes fegyverzettel jelennek meg a már jól ismert Bordy András, Gruzda János, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre, Szolnay Sándor festőművészek és Gallasz Nándor, Szervatiusz Jenő, Vágó Gábor szobrászművészek és Kós Károly »Erdély legnyugtalanabb magyarja«, a zseniális építész, grafikus és író. Több, mint egy évi messzeségből még felénk int 1937-iki kiállításuk. Azóta űj erővel, buzgó akarattal, űj alkotások fogantak lelkükben, s űj vágyak, új lehetőségek. Ök erről adnak majd számot: az elmúlt év terméséről. Gazdag népművészetünk is elküldte követét, — a csíki festékeseket — a csíki székely szőnyegeket. Gál Ferenché gondozza és irányítja az ősi háziipari termékek korszerű feldolgozását. Féltő szeretetét dicsérik e szépséges szőnyegek. Kis alkotásoknak, szürke és igénytelen jeleknek is bizonyító az erejük. Kusza dalban, pár vonásban, fakó színekben is Erdély kedélyvilága él. Vájjon észreveszi-e a szemlélő, hogy az erdélyi művészet minden megnyilatkozása mögött is ott a határoltság, a szegénység és egyedüllevés? Embersorsok messzi távlata érzik fel. Keményebb és nyersebb, mint a miénk; de dalosabb is, mert csupa bús eleven élő népiség ez: Erdély. Sorsnak és életnek örök üdülés a tiszta művészet. Zöldelő kerek erdő ez, s benne dalol az énekes madár, művészek, írók és költők madara. Építész alkotta vázát, szobrászok formálták testét, festők palettájuk ezernyi színével festették ragyogóra, s költők lehelték lelkét. Szállj madár, s hozz olajágat! Vargha László.