A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Thorma János emlékkiállítás katalógusa

kompozíciók készülnek műtermében, mint: a hatalmas színerejű »Kocsisok közt« c. műve (1902), »Október elseje« (1903) a bevonuló regrutákkal, aztán a »Kártyázók« (1904), a .»Cigányok« (1905) é-s a »Cigányutca« c. vászna (1907). — Az 1910-es években festi a »Húsvét« c. nagy temperáját, és több színes, vibráló kisebb képét, aminők az »Újoncok«, a Húsvéti körmenet«, a »Március« c. festményei stb. Ebben az időben kezdi foglalkoztatni nagyobb mértékben a tájkép és festészetének alapszínezete lassan megváltozik, világosabb lesz, a szín, a fény önmagáért is érdekli, anélkül azonban, hogy gazdag gondolati és érzelmi mondanivalóit teljesen mellőzné. Ebben az Irányban gazdagodik aztán festészete, amikor Nagybányát elszakítják Magyarországtól. Szimbolikus-naturalisztikus tartalom keveredik ekkor impresszionisztikus fény és színérdeklődéseivel. Az 1920—30-as években kisebb-nagyobb vásznakon kísérletezik és megismétli jelentékenyebb témáit. Ilyenek ez időből: a »Majális«, aztán az »Ibolyaszedők«, amelyet Szépművészeti Múzeumunknak ajándékozott, azután a »Fürdőzők« és a »Dione és Zeus« kompozíciói több változatban. Élete tanuló éveit és néhány külföldi tanulmányútját s rövidebb pesti tartózkodásait kivéve Nagybányán telt le. Ott dolgozott mindvégig nagy odaadással, míg a végső betegség ki nem csavarta kezéből az ecsetet. — 1896-ban* a nagybányai kolónia alakulásában jelentékeny szerepet játszott, majd 1902ben a nagybányai szabadiskolának egyik alapítója és vezetője lett. A háború után az alapítók közül egyedül maradt Nagybányán s a szabadiskola és a kolónia vezetése egészen reá hárult. Virágzásban tartotta a két testvérintézményt és tiszteletet, elismerést szerzett az új körülmények közt is a művészi Nagybányának. 1927-ben vonult vissza betegeskedése miatt a művészeti közügyektől s azóta kizárólag festészetének élt. A Nemzeti Szalon kegyelete és kötelességérzése a művé-