A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1937-1938

Szepesi művészek a XIX-XX. században. A Szepesi Szövetség képzőművészeti kiállítása

A SZEPESSÉG ÚJABBKORI FESTŐI ÉS SZOBRÁSZAI A középkorban dúsan virágzó magyar művészet szerves fejlődését a XVI—XVIII. században megszakította a török uralom nak, vallási és függetlenségi harcoknak, nemzeti elnyomásnak és tespedésnek a művészetre mostoha korszaka. Ebben a korban néhány többnyire külföldön élt, magyarországi származású festőn kívül csak a XVIII. században fellendült templom- és kastélyépítkezésekkel hazánkba jött osztrák festőkről és szobrászokról esik szó művészeti irodalmunkban. A barokk kornak különösen a festészete és szobrászata igen szegény belföldi származású művelőkben. A Szepességen aránylag kedvezőbb a művészet helyzete a XVII—XVIII. században, mint az ország többi részein. Itt is elhallgattak a múzsák, amikor a mohácsi vész után i. Ferdinánd és a szepesi várban született János király uralma két pártra szakította a nemzetet s még a Szepesség két szabad királyi városát, Lőcsét és Késmárkot is véres harcra indította egymás ellen. Itt is lehanyatlik az egyházi művészetnek az a csodás virágzása, amely a huszita kor és a mohácsi vész között a Szepesség templomait a műalkotások pazar pompájával szerelte fel. Itt azonban nem olyan mély a szakadék a középkor és a legújabb kor művészete között, mint országszerte. A történeti országterületnek ezen a részén, amely településtörténeti, önkormányzati és társadalmi téren is egészen sajátosan alakult ki, a kulturális, s főként művészeti élet is sok tekintetben önálló fejlődésű volt. A festészetben és szobrászatban ez az önállóság nem olyan szembeszökő, mint az építészetben, amelynek terén a Szepesség termelte ki az olasz hatást mutató felsőmagyarországi reneszánsz stílust. Az ábrázoló művészet termelésében nagyobb hézagot