A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1936

A 8 festő és 8 szobrász kiállításának katalógusa

hassák, itt is önmagukra utalva, önön erejükre támaszkodva kéli gondoskodniok a szükséges nyilvánosságról. Nyolc festő, nyolc szobrász azok közül a fiatalok közül, akik ezt az új, békés, de nélkülözésekkel teljes útat járják, mutatják be ezen a kiállításon komolyan, szerényen kopogtatva a jövő kapuján, munkásságuk termését. Bennük, mindegyikükben hűen tükröződik az a kettősség, amely a fejlődés biztosítéka. Egyrészt a szó nemes értelmében vett konzervativizmus, vagyis a hagyományok tisztelete. Művészetüknek gyökereit abba a talajba ágyazzák, amely az elődök fejlődésének, nagyságának alapja volt. De másrészt nyitott szemmel és a tradíciókban kicsiszolt tudással figyelik és alkalmazzák a közelmúlt forradalmi stílusainak minden hasznos újítását. A sorsközösségen túl, amely fiatal művészeinket ma általában öszszeköti, ennek a csoportnak tagjait még külön is egyesíti a római Akadémián elvégzett tanulmányok emléke, amely nagyban járult hozzá fejlődésük alakulásához. Nem véletlen, hogy az olasz művészet szelleme, szemben a franciával, egyre döntőbben befolyásolja legújabb művészetünket. A háború és a forradalom idegéletet élő nemzedékei önkénytelenül vonzódtak az elméletekben tobzódó intellektuális francia művészethez. A ma tagadhatatlan olasz hatás annak bizonyítéka, hogy művészeink már nem elégszenek meg a forma bármily virtuóz játékaival sem, de többre vágynak. Tartalmat, lelket keresnek és ezt hozzák magukkal, e csoport tanúsága szerint is, a régi olasz mesterek tanulmányozásából és a novecento új mozgalmának élményeiből. Tényleg, az itt kiállított művekből hiányzik minden túlzó szellem. De viszont bennük él, ha ma még talán bizonytalanul, kcresgélőn is a fcrmaszépségre való törekvés, a kifejezés egyszerűségének vágya és a lélek, amely érzi erejét és amely csak arra vár, hogy méltó nagy feladatokban formálhassa ki egyéni és egyben nemzet

1 jellegét. Ez az ön-