A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Paál László Társaság jubiláris kiállításának katalógusa

EMLÉKEZÉS PAÁL LÁSZLÓRA A Barbizonban élt- s oft kiszenvedett nagy mester, Paál Lászlóról nevezett művésztársaság tizenkét évvel ezelőtt alakult meg, most ennek emlékére reprezentatív kiállításban mutatkozik be. Ez alkalommal szivükben őrzött kegyeletük jeléül hét remek művét gyűjtötték egybe Paál Lászlónak, majdnem mind magántulajdonból, hiszen mi nemesebb tiszteletadás a nagyrabecsült mesterrel szemben, mintha rejtve őrzött nagyszerű alkotásai előtt újból hódolhatnak ? Paál László művészi nagyságának az időben való fokozatos kiterebélyesedése szemünk előtt játszódik le. Még egyre-egyre ' erűinek haza ismeretlen remekművei, melyek pályája tragikus fordulatait idézik. Munkácsyhoz irt ujabban felszínre került leveleiből megösmertük szerencsétlen szerelmének hősnőjét. Azelőtt is sejtettük hogy ez a magába vonult komor lovag, pedig a barbizoni erdő napsugaras félhomályába menekült, a Düsseldorfban megsebesült szivének vérzésével. Alkotásainak sötét tónusait, azok drámai lüktetését, a fény és árnyék hatalmas kontrasztjait addig csak ámuló szemekkel néztük. Most már tudjuk, mit jelent a tragikus felkiáltás egyik levelében, melyben szerencsétlen sorsán zokog. Ez viharzik aztán művészetében. Oh, ha tudtam volna, hogy az a német professzorné, ki előtt 1902-ben, első Paál-kutató utamon ott ültem s ki régi ruhájába öltözve mutogatta emlékeit, halkan beszélt az ó Latzi-járól, valójában nem volt más, mint az a von Stein kisasszony, akinek emléke Paál szivében tragikus erővel volt beírva ! Ugy látszik nemcsak Paál szenvedett, nem csak ó zokogta: „ha az ember fél szívét ki tudná szakítani, anélkül, hogy mély sebet ütne magán" De az „ostoba álmokat" nem tudta feledni csak akkor, mikor már . . . elméje elborult