A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

ban szélesebben és szabadabban rajzol metszeteiben és tollal készített litóiban (szicíliai és hollandi tájak, virágok). Litográfusok: Érthető, hogy a legtöbb festő grafikai munkája számára a litográfiát választja, mert a litográfiában éppen úgy, mint a festészetben, széles vázlatszerű munkamódszerek lehetségesek és szinnüanszokkal modellállással is hatást gyakorolhatnak. 1881. Jan Sluyters, aki egyike ma a legjelentékenyebb hollandi festőknek, így készít számos litográfiát. Rikító színezéssel, realisztikus elfojtottsággal (és ez olykor festményeit is jellemzi). A világháború folyamán szokatlanul rikító képeket rajzolt, melyek fájdalmasan nyers panaszokat vagy kegyetlenül keserű qúnyt fejeznek ki. E képek a legnagyobbak azok között, amiket a hollandi művészet e téren produkált. I. van Hell és 1889 Strube népies alakokat rajzolnak, uccai zenészeket, parasztokat. Hellnek hajlama van humoros figurák és meglepő sziluettek rajzolására — ezeket homályos tömegben, később azonban finom tonus-nűanszokkal formál ki. Strube környezetét adja vissza részletezés nélkül; mindkettőnek jellemvonása a szintetikus formaképzés. 1899. Aart Van Dobbenburgh gondos litográfus, tónusos hatásra építi fel lelkiismeretesen, kimerítően, erőteljesen tárgyalt motívumait; csendéleteket, virágokat, ipartelepeket. Jan Voerman szerénv formában gyakran lágyságba olvadó finomsággal litografálja virágait és növényeit. S. Moulijn három fiatalabb rotterdami tan'tványánál: Lod Sengers, Wout Van Heusden, Gesina Boevénél egészen más a litografia művészete. Mesterüktől örökölték az álom és valódiság közötti rajzkiképzés hajlamát és a litográfiái eljárás pontos kezelését. Metszeteket is készítenek; ezekben előnyben részesítik az aquatintát, mely a litográfiához hasonló hatásokat hoz létre. Műveikben a fény és homály meggvőző ellentétei és a tónusnüanszok iránt szeretettel viseltetnek. Motívumaikban a földöntúlit keresik. Sengers vallási tárgyú műveket alkot, Van Heusden démoni alakokat örökít meg, míg Boevé a gazdaságilag elnyomottak között keresi témáit. 1899. J. Bendien rendkívül leegyszerűsített, néha egyetlen motívumból (elvont formákból) álló litóiban látnoki, a hyperrealizmussal rokon hatásokat ér el. 18