A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

1878. A. Ph. Derkzen van Angeren csak metszeteket készít. A metszet-művészetet tanítja a rotterdami akadémián. Elhervadt napraforgói, rotterdami udvarai, arcképei lebilincselnek tehnikai készségükkel, néha tragikus meglátásukkal. Így érkeztünk el fokozatosan ahoz a nemzedékhez, amely most már teljesen megérett tudással szedi le sok kísérlet és kutatás gyümölcseit. Ezekhez csatlakoznak azok, akik a mai tudással sem elégednek meg, hanem a tapasztalatok és megszerzett ismeretek alapján tovább kutatnak és új utakat keresnek és végül azok, kik a legfiatalabb nemzedékhez tartocnak és így, pálvafutásuk kezdetén, még csak reménységet képeznek. E művészek alkotásaira rányomták bélyegüket a XX. század kereső, nyugtalan, kiforratlan művészi irányai, minek következtében e művek stílusa feltűnő, sokszor megdöbbentő eltéréseket mutat a XIX. századbeli fokozatos fejlődéssel szemben. Az eddig ismertetett művészek pályafutásából, műveik ismertetéséből láthattuk, hogy nemcsak nemzedékrőlnemzedékre fejlődött ki a holland grafika, hanem az egyes művészek is évről-évre, fokról-fokra emelkedtek és stílusuk a kor kívánalmaihoz képest lassan-lassan átalakult. Feltűnő, hogy e fejlődésben az azelőtt kevésbbé értékelt fametszet rangban mennyire emelkedett. Ez már olvan jelenség, amely az új évszázadban minden téren érvényesül: az általánosan elfogadott dogmáknak, eszméknek és értékeknek elértéktelenedése. Hosszú évszázadokon át a ,,művészet'' fogalma, a művészi termelés értékmegállapítása, ha különböző stílusváltozásokon, fejlődéseken esett is át, változatlan maradt. Ezek a fogalmak azonban a XX. században egyszerre üresnek és épp annyira terjedelmesnek, mint szűknek mutatkoznak. Ám helyükbe nem kerül semmi más általánosan elfogadott nézőpont: kaotikus állapot keletkezik. Egy sereg, homlokeayenest ellentétes irány megállhat egymás mellett: létjogosultságuk elismerésre talál. Egy általánosan elfogadott eszmének, mértéknek és egv egységesített életfelfogásnak teljes hiánya ennek az időszaknak ismertető jele. Ez a szétforgácsolódás gyöngülést idéz elő. a felfogásbeli zavar, melv nem tapasztalatokból, tradíciókból és többeknek együttmunkálkodásából keletkezett, elvaduláshoz vezet. A nézőnek, sőt az alkotóművésznek ítélete is megzavarodik, szellemi élete mámorossá. önkritikája közönyössé válik. A gazdasági viszonyok még fokozzák a zavart. A művészet mindenképen problematikussá válik és a problémák megoldása kimeríti a művészek erejét. 15