A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

1866. Th. W. Nieuwenhuis és 1864. C. A. Lion Cachet hozzá hasonló díszítő iparművészek voltak. Művész megnyilvánulásaikban tisztaságra és nemességre törekedtek. A fametszet technikáját még ők is csak díszítő műveiknél alkalmazzák. 1869—1923. K. P. C. de Bázel és 1864. J. L. M. Lauweriks műépítészek, akik a fametszés tehnikáját szintén díszítő célzattal használják. * A fametszetet, mint teljesen különálló műalkotást, Veldheer használta először. 1866. J. G. Veldheer fellépése meglehetősen egybeesik a díszítő műépítészek fellépésével, de nála a fametszés művészete új karaktert nyer. Míg az előbb említettek, akik a tehnika puritánjai voltak, képeiket fekete, vagy fehér síkról építették fel a fekete, vagy fehér vonalak lehetőség szerinti takarékos alkalmazásával, addig Veldheernél a fametszet lényegében vonalrajzzá válik. Egyes korábbi, szigorúan dekorativ műveitől eltekintve, amelyekben még a műépítészeknél is jobban keresi a fehér és fekete közötti egyensúlyt, ő lehetőleg kevés síkkal és gondosan meghúzott vonalakkal alkotja régi városokról kitűnően megrögzített látképeit, amelyekben a kecses és díszes formákat keresi. Ebben az időben keletkezett munkái a kor szellemét kitűnően tükrözik. Tehnikája majdnem keresett, mert a formákat kicsinyes fáradtsággal kell vonalakká feloldania. A későbbi években főleg állatképeiben egészen más hatásokat keres. Szétfolyó tónusu érdekes vázlatokat készít. Végül ezt az eleinte olyan gondos rajzoló művészt mintha megérintené az a legújabbkori befolyás, mely a gyors vázlatszerüségü, inkább festői, mint grafikus fametszetművészet sajátja: sok a fekete-fehér hatás metszeteiben, ez azonban, sajnos, nem válik előnyére. 1874. W. O. J. Nieuwenkamp régi városképei Velderhez hasonló módon, hasonló motívumokat dolgoz fel. Több humorral és díszítő modorra hajló játékos kedvvel. Indiai motivumu metszett, rajzolt és litografált műveiben is dekorativ hatásokra törekszik. Lelkiismeretesen, de díszes formában — és ez a túldíszítettség mülapjait gyakran bizonyító erejüktől fosztja meg — közli az érdekességeket, benyomásait. Nagy litográfiáiban is az indiai szigetvilág józan, kissé száraz tudósítója marad. E művésznemzedék számos tagját sajátságos kényszer űzi valami különös, nagyon egyéni forma és kifejezésmód keresése után. 13