A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

Székében. Munkája mindig gondos, magyarázó jellegű, formailag előkelő, fegyelmezett és általánosító, mint essay-i is. Művészete az eszményi szociális és artisztikus ideálok szolgálatában áll. Jelentő­sebbek egyes lakásokban finom falfestményei és előkelő ízlésű pla­kátjai is. 1868. V. A. Konijnenburg grafikai művészete néhány száraz tűvel készített munkára és litóra korlátozódik. Egyedülállóak litográfiái, melyek politikai és társadalmi gúnyképeket ábrázol­nak. Ezek tárgyi felfogásukkal és humorukkal tűnnek ki. E műveit még 1900 előtt alkotta. Száraz tűvel készített művei monumentális hatásúak; látszólag hűvös tartózkodása mögött mély érzelemvilág rejlik. 1868—1919. Johan Thorn Prikkert az előbbi két művész kortársa, művei is hasonló hangulatvilágból valók. E művészeknek azonban kevés idejük maradt a grafikára, mert iparművészeti mun­kásságuk mellett más nagyobbszabásu művészi alkotások (falfest­mények, ablakfestmények, mozaikok), idejük javarészét lefoglalta. 1870—1911. Pieter Dupont ellenben tiszta grafikus, a kő­rajz lágy tehnikájának. mestere és majdnem festői hatásokat ér el színfokozataival. Az amsterdami akadémián a grafika tanára. Tárgyait érdekesen választja meg, éles, tiszta, jellegzetes vonalakat és szigorú, kicsinyesen pontos formákat rajzolt. Arhitektonikus motívumok (régi templomtornyok), állatképein a test izmainak megfeszülése, az erő érdeklik. Arcképei részleteikben is jól meg­rajzoltak. Dupont körülbelül 1900 táján kezdett foglalkozni véséssel. Előbb, körülbelül 1895 táján maratott. Maratai sorrendjé­ből már látható a véséshez való átmenet. Előbbi maratásai: elmerült, hóba sülyedt csónakok, parasztudvarok, vidéki viziutak hidacs­kákkal, életteljes amsterdami látképek elárulják, hogy a finom van der Valk tanítványa volt. Rajzolási modora gondos, szinte kali­grafikus. Később fantasztikusan megrajzolt és mégis áttekinthetően rendezett amsterdami tornyainál (három mülap) az épületeket tisz­tán maratja, míg az épületek körüli levegőben előtérbe lép a vésés. Ez a tehnika további képein jelentőségében egyre növekszik. A maratott vonalak átolvadnak a vésési vonalakba, a kiképzendő formák hajlásait gondosan követve. Azután következik a tiszta vésési munka, a XVI. századbeli nagy vésnökök kérlelhetetlen 11

Next

/
Thumbnails
Contents