A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

Székében. Munkája mindig gondos, magyarázó jellegű, formailag előkelő, fegyelmezett és általánosító, mint essay-i is. Művészete az eszményi szociális és artisztikus ideálok szolgálatában áll. Jelentősebbek egyes lakásokban finom falfestményei és előkelő ízlésű plakátjai is. 1868. V. A. Konijnenburg grafikai művészete néhány száraz tűvel készített munkára és litóra korlátozódik. Egyedülállóak litográfiái, melyek politikai és társadalmi gúnyképeket ábrázolnak. Ezek tárgyi felfogásukkal és humorukkal tűnnek ki. E műveit még 1900 előtt alkotta. Száraz tűvel készített művei monumentális hatásúak; látszólag hűvös tartózkodása mögött mély érzelemvilág rejlik. 1868—1919. Johan Thorn Prikkert az előbbi két művész kortársa, művei is hasonló hangulatvilágból valók. E művészeknek azonban kevés idejük maradt a grafikára, mert iparművészeti munkásságuk mellett más nagyobbszabásu művészi alkotások (falfestmények, ablakfestmények, mozaikok), idejük javarészét lefoglalta. 1870—1911. Pieter Dupont ellenben tiszta grafikus, a kőrajz lágy tehnikájának. mestere és majdnem festői hatásokat ér el színfokozataival. Az amsterdami akadémián a grafika tanára. Tárgyait érdekesen választja meg, éles, tiszta, jellegzetes vonalakat és szigorú, kicsinyesen pontos formákat rajzolt. Arhitektonikus motívumok (régi templomtornyok), állatképein a test izmainak megfeszülése, az erő érdeklik. Arcképei részleteikben is jól megrajzoltak. Dupont körülbelül 1900 táján kezdett foglalkozni véséssel. Előbb, körülbelül 1895 táján maratott. Maratai sorrendjéből már látható a véséshez való átmenet. Előbbi maratásai: elmerült, hóba sülyedt csónakok, parasztudvarok, vidéki viziutak hidacskákkal, életteljes amsterdami látképek elárulják, hogy a finom van der Valk tanítványa volt. Rajzolási modora gondos, szinte kaligrafikus. Később fantasztikusan megrajzolt és mégis áttekinthetően rendezett amsterdami tornyainál (három mülap) az épületeket tisztán maratja, míg az épületek körüli levegőben előtérbe lép a vésés. Ez a tehnika további képein jelentőségében egyre növekszik. A maratott vonalak átolvadnak a vésési vonalakba, a kiképzendő formák hajlásait gondosan követve. Azután következik a tiszta vésési munka, a XVI. századbeli nagy vésnökök kérlelhetetlen 11