A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

A Magyar Ujságrajzoló Művészek Egyesülete első kiállításának katalógusa

Bevezető. Összeverődtek hát a magyar ujságrajzoló művészek is! Mindnyájan régi barátaink, kikkel napról-napra találkozunk, de azért . . . eddig mégsem ismerjük őket . . . Azaz : nem őket ismertük ! Ismeretségünk olyanforma volt idáig, mint azoké, akik más-más világrészekről szorgalmasan leveleznek, de egymást csupán fényképről ismerik. Ezekkel a művészeinkkel ujságunkon keresztül érintkezünk, ott találkozunk velük mindennap kedvenc lapunk valamelyik oldalán és nem is gondolunk rá, hogy voltaképen nem ők ezek, hanem csak jó-rossz másolatunk. Az újságok rajzolója ugyanis nem azt csinálja lapjainak amit szeretne, hanem mindig azt, amit lehet. Nem azt, amit tudna, hanem azt, amit a papir, a festék, a nyomómasina megenged ! Hiszen még ahhoz is fondorlattal jut a művész, amit művéből a sokszorosító ipar megmutat. El kell lesnie, mit hogy csináljon és méginkább azt, hogy mit hogy ne csináljon ! Mert azok a jó puha vonalak ügy megkeményednek, ügy eltorzulnak; azok a tónusok meg ugy elfakulnak, olyan durva folttá mélyülnek néha, hogy el se hinné, ha a maga bőrén régen meg nem tanulta volna már! . . . Egyszóval nem maga a művész, nem a müve az, amit igy adhat, hanem csak a művének valamilyen kópiája ! Hát még a téma ! . . . Legtöbb esetben nem a szivben, hanem a szövegben fogant. Azért persze azokat a képeket is megmutatjuk itt eredetiben, melyeket a sokszorosítás céljaira alkottunk, de elsősorban mégis inkább azokat, melyekkel bizonyítani akarjuk, hogy mást is tudunk !