A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

Japán élő representativ művészete

elsősorban az, melyet Radisics Jenő rendezett Kumé Keichiro japáni festőművész professzorral együtt az 1910-iki londoni Japan-British Exhibition anyagából az Iparművészeti Múzeumban, 1911 elején, továbbá a Művészházban és a Műcsarnok 1909-iki grafikai kiállításán bemutatott japáni anyag, valamint legutóbb 1929-ben a Mag var Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete által az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás. Ha megemlítjük még, hogy Gáspár Ferenc, Bozóky Dezső és Barátosi Balogh Benedek Japánról írott könyveinek, valamint a Turáni Társaságban rendezett előadásoknak szintén részük volt abban., hogv közönségünk figyelme a japáni művészetre terelődjék, e rövid vázlat keretének megfelelő képet adtunk a mai helyzet előzményeiről. A magyar nyelven megjelent legnagyobb és legértékesebb tudományos munka ugyanis, melyet Gróf Teleki Pál „Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez" cím alatt jelentetett meg és amely egyetemesebb értékű mint amilyennek a címlapja mutatja, tartalmánál és méreteinél fogva sohasem foroghatott közkézen. A japáni művészet ügyét nálunk ma elsősorban a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum szolgálja, melyet alapítója 1919-ben adott át a Magyar Államnak és amely, mint az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum keletázsiai osztálya, 1923-ban nyílt meg. A közös törzsből származó, de egymástól távol élő két nép közti rokonszenvet az 1922-ben alapított Magyar-Nippon Társaság ápolja. A Japánról szóló legújabb magyar könyvet az ,,Uj Nippon"-t, Imaoka Juichiro írta. Egy lelkes japáni magyarbarát, Sumioka Tomoyoshi, a mult évben kardot küldött ajándékba Horthy Miklós kormányzónknak. Ez a kard ma nálunk nemcsak Nippon szívét, hanem a japániak művészetének legnemesebb ágát is képviseli. A mostani kiállítás a mai Japán festőművészetének legjavát mutatja be. Létrejöttének érdekében vallás- és közoktatásügyi miniszterünk, Klebelsberg Kuno gróf felkérésére fontos lépéseket tett Tokyoban volt miniszterelnökünk, Simonyi-Semadam Sándor dr., ki a mult évben látogatta meg a távol Keletet. A kiállítás gondolatát Wilhelm Soif volt tokyoi német követ, a berlini Gesellschaft für Ostasiatische Kunst elnöke vetette fel. Az ő indítványára határozta el a japáni kormány, hogy beszámol Németországban és esetleg máshol is az élő japáni festészet színvonaláról. Az anyag összegyűjtését a tokyoi császári művészeti akadémiára bízta, mely azután