A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

Japán élő representativ művészete

hivatalos udvari művészet és ezt az állását megtartotta a legújabb időkig. (Ellenlábasa lett a kínai jellegű tusfestés, a kangwa, a shógunok udvarában.) Vidám, üde szinek és csaknem idegesen finom vonalak jellemzik ezt a kellemes művészetet, mely ékítményesen stilizálva szokta ábrázolni a Fujiwara-korszak előkelő műveltségű udvari életét és Kyoto tavaszainak és őszeinek különös szépségét. A mai yamato festészet a Tokugawakorszak Tosa és Sumiyoshi iskoláinak hagyományain épült. Irodalom és festészet sokkal szorosabban függnek össze Keletázsiában mint Európában. A yamato-festészet a nemzeti irodalom illusztrálásából keletkezett. Szokásos képformája az ú. n. e-makimono, a széles tekercs, melyen eredetileg irott szöveg és kép váltakoztak, majd az egymásután következő jelenetek egymásból alakultak ki. A kinai jellegű festőiskolákban kedveltté lett a tájképek sorozatos ábrázolása ilyen módon. A japáni művészet kezdettől fogva ékítményes és jelképes volt és irányzata ennélfogva nem kedvezett az arcképfestésnek. A Kamakurakorszakban azonban már mégis készültek nagyszerű képmások. Kiváló mesterek voltak e téren Takanobu és Nobuzane, kik, többi nagy kortársaikkal együtt, a teljes hasonlatosságon kívül eszményi nagyvonalúságot is vittek alkotásaikba. A Kamakura-korszak óta különben szokásosakká váltak a képmások a kínai jellegű tusfestésben is. A zen-buddhizmus virágzása alatt ugyanis kedveltek lettek a nagy zen-mesterek képmásai. A kamakurai shógun-uralom nagy változást idézett elő a japáni festőművészetben is. Japán, mely évszázadokon át elzárkozott Kínától, üjra felvette a kapcsolatot a menyei birodalommal, honnan e korszakban a zen-buddhizmus tanai és a tusfestés művészete jött át a szigetországba. A zen puritán irányzat, mely elveti a fényes szertartásokat és a külsőséges formaságokat. A megvilágosodást és a szellem szabadságát tisztán az egyszerű életben és a szigorú elmélkedésben keresi. Ennek megfelelően a művészettől is mindenekelőtt egyszerűséget és igaz lelket követel, mely a lehető legkevesebb érzéki ingerrel és anyagszerű ábrázolással, a szellem közvetlen kifejezésével szól a szívtől a szívhez. Kínában a tusfestés fénykora a Sung- és Yuan-korszakban következett be. Japánban az Ashikaga-korszakban. Yoshimitsu és Yoshimasa shógunok nagy hívei voltak a zen-tanoknak és nagy kedvelői a teaszertartásoknak, melyek különös hatást gyakoroltak a tusfestés fejlődésére.