A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

A spirituális művészek negyedik kiállítása

Uj világ — Uj művészet. Irta: Ybl Ervin. Igen sokan fejtették ki már az uj művészet jogos helyét e világon. Oly érdekes és meggyőző sorokat irtak e kérdésről, hogy progresszív képek, szobrok, épületek nélkül még azok is elméletben megbarátkoznak az uj művészettel, a kik valóságban irtóznak az ilyen alkotásoktól. Sajnos, az elvek, szempontok elfogadása nem hidalja át az óriási szakadékot, a mi az uj művészet és a laikus tömegek között tátong. Ne áltassuk magunkat. Az emberek nagy része idegenül áll egy sereg kép és szobor előtt, nem tudja megérteni a művész szándékát és vagy azt hiszi, hogy a művész kissé patologikus eset, vagy pedig, hogy közönséges svihák, aki tudatlanságát akarja leplezni az uj, könnyen elsajátítható formulákkal és alapjában véve bolonddá tartja a jóhiszemű, elcsodálkozó szemlélőt. Sőt ebben az ítéletében meg is erősitik őt a konzervatív művészek, akik a szent hagyományok nevében még hevesebb ellenzői a haladó törekvéseknek, mint a müvészpártoló közönség. A művészek java, különösen az utolsó száz év óta, megelőzi a laikusokat és legtöbbször csak a második vagy a harmadik nemzedék érti meg tökéletesen a haladás élén álló mesterek akarását. A tizenkilencedik század második felétől kezdve az úttörő művészeknek szinte szükségszerűen nagy csalódásokon kell átmenniök, szavukat csak kevesen értik, nem számithatnak általános tetszésre, mindenki tapsára. Hiába magyarázzuk az uj művészet létjogosultságát, a régi esztétikai ideálokon nevelkedett közönség idegenkedését alig tudjuk megváltoztatni. Ily körülmények között az uj Ízlés elfogadásának erőszakos siettetésénél talán fontosabb, ha rámutatunk arra, hogy mi idézte elő a szakadékot a haladó művészet és a közönség között.