A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

Nemzetközi alpin képkiállítás

mint tájfestő egyaránt ragyogtatta úgy a Tátra csillogó havasain, mint a Balaton víztükrén; úgy a magyar rónák délibábos vidékein, mint a külföld bármely festésre kínálkozó objektumán. Igazi szerelmese az alpin festészetnek csak egy művész volt és van Magyarországon, — ez Katona Nándor! Csak ez a művészünk, a magyar tájfestésnek ez a kimagasló reprezentánsa érezte át, hogy mivel tartozik a művész és főleg a magyar művész az ország legszebb hegyvidéke természeti szépségeinek. Minden műve egy-egy himnusza a Tátrának, amelynek fia, rabja, ura és szolgája. Évtizedek óta megfesti, megörökíti Nagymagyarország fönséges klenódiumát, a zsugori önzésével és féltékenységével gyűjti az ott szerzett kincseket, mintha vatesi szemekkel előre látta volna a bekövetke* zendőket: mcgcsonkíttatásunkat, elvesztését a Kárpátoknak ! Mint a megszokott házától elvert, de hű kutya jár vissza szülőföldjére ez a művészünk és hoz vissza onnan egy*egy kicsiny könyáztatott vásznat a gyűjteményébe, ebbe a nemzeti vagyonba. Milyen kár, hogy ebben a szép kiállításban csak 6 kis képpel szerepel, dehát a hegyek nagyok s a brilliánsok rendszerint kicsinyek! — De ragyogók! És aki közelebbről ismeri Katona Nándort, az tudja, hogy jobban őrzi a gyűjteményét, mint a régi, nem modernizált kelet férfia a maga háremét! Ha ez a kiállítás néhány ilyen fanatikusát tudja megteremteni a magyar alpinizmusnak és az alpin festészetnek, akkor a kiállítás megszervezése megért minden fáradságot és áldozatot! D. B. - 17 —