A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

Nemzetközi alpin képkiállítás

A KIÁLLÍTÁS LÁTOGATÓIHOZ! Ezen a helyen nem igen szoktunk a Nemzeti Szalon rendes közönségéhez : a sajtóhoz, a művészekhez vagy a műbarátokhoz fordulni, mert úgy érezzük, hogy ez a kiállított műtárgyak feladata és joga! Ritka ünnepi alkalmakkor mégis megkeressük a művészet barátait ezen a helyen is, csak legutóbb is tavaly, amikor 400-ik kiállításunkat rendeztük és azon alkalomkor a Nemzeti Szalon mindenkori dísze és lehullott koronája, elhunyt elnökünk, Gróf Andrássy Gyula tartotta szükségesnek, hogy beszéljen a művészet államfenntartó erejéről és hogy köszönetet mondjon a sajtónak és a műbarátoknak azért, hogy 400 kiállításon keresztül figyelemmel követték a Nemzeti Szalon működését. Ha ez alkalommal mégis igénybe vesszük látogatóink idejét és figyelmét néhány pillanatra, úgy erre egyrészt kiállításunk nem mindennapi tárgyköre, másrészt az a körülmény késztet, hogy megvilágítsuk a rendezés módja körül tapasztalható egynémely visszásság elháríthatatlan okait. Szokatlan és talán meglepő gondolat volt, bérceitől megfosztott sík országunkban éppen a legmagasabb hegyormok szépségeit bemutató Nemzetközi Alpin Képkiállítást rendezni. De abban a tényben, hogy ez a szép eszme egyáltalán felmerült s hogy akadtak, akik kezükbe merték venni a szervezés munkáját, mert hittek a sikerben és bíztak műértő társadalmunk megértő támogatásában, kiáltó bizonyítékát látjuk annak, hogy úgy a magyar íuristatársadalom, mint a műértő nagyközönség kultúrája kis országunk mai földhözsújfott állapotában is magas színvonalon áll és méltó helyet érdemel a nagy nyugati kultúrák rendszerében. Az előkészítő munkák megindulása után csakhamar tapasztalhattuk, hogy kiállításunk híre milyen nagy visszhangot keltett mindenfelé, de akkor sem gondolhattuk még, hogy a jó és kiváló alkotások ilyen nagy tömegét fogjuk a Nemzeti Szalon falai között üdvözölhetni. És amint lassan-lassan beérkeztek a szállítmányok, fájdalommal láttuk, hogy legalább kétszerakkora helyre volna szükségünk, ha zsúfoltság nélkül, a művészi követelményeknek mindenben megfelelő módon akarnók a képeket elhelyezni. A beérkezett anyag nagy részét visszautasítani éppen művészi értékénél fogva nem lehetett. Felmerült az a gondolat is, hogy kettéosztjuk a kiállítást és két egy* másután következő turnusban tartjuk meg. De ennek a megoldásnak igen sok hátránya volt: nehéz és kényes feladat lett volna a két turnus anyagának — 12 -