A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

Képzőművészek Uj Társasága

várta ezt a pestist, a Műcsarnokot ugyan meg nem fertőzhette! Sőt. ami még nagyobb szerencse, a vesztegzárat sikerült fenntartani máig — pedig azóta több mint 20 év mult el. Hiszen manapság is megtörtént, hogy újból felhangzott a vészkiáltás: „mi nem engedhetjük merj a mi tehetségeinknek, hogy áldozatul essenek o külföldi irányok terrorjának/" Bizony, szegény kis külföldi irányok! Hiába szálljátok meg a muzeumokat Drezdától Hamburgig, hiába vonultok be a párisi Printemps áruházába csak ugy, mint a dessaui Bauhaus-ba s az utolsó berlini hentesmester kirakatába, mi nem esiink a „terror" áldozatául! Inkább testvér-csókot váltunk az „ellentáborral" is és igy megerősödve, kölcsönös megértéssel építjük ki a defenzív frontot a mai modern művészet ellen, ahogy dicső eleink kiépítették Rippl-Rónai ellen. Mert azt aztán kiépitették. Xe felejtsük el, a fennebb citált kedélyességeket a barátai irták róla „jóakaratúan", ők voltak azok, akik ugy találták, hogy a „hangulat intimitásának" és a „tájkép religiozitásának" egy csepp értelme sincs. A barátai és nem az ellenfelei! Az ellenfelei ugyanis megelégedtek azzal, hogy gunyverseket fabrikáltak rá: „Piacsek bácsi kiment a szobából" és „Fehér fejfájás a kékpettyes szobában", meg egyéb hasonló ízléstelenségeket és hogy konstatálták róla — mint a korabeli krónika irja — hogy: „ismételten futóbolondnak nyilvánították különben értelmes körökben." Szegény Rippl-Rónai, ő is elsóhajtotta sokszor a huszárfohászt: „csak a barátaimtól ments meg I ram engem, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam!"... De azért ezeket a „baráti" dicséreteket el ne feledjük valahogy! Mert mintha ilyesmit a mai nj művészekről is mondogatnánk. Manapság persze! „Mindössze" .'3(1 évvel a Rippl-Rónai párisi sikere után... De hát a pesti Bourbonok se tanultak semmit, de legalább mindent elfelejtenek. A Rippl-Rónai életének tanulságait is. * Ám térjünk vissza még egy percre a „megfertőzött" Parisba s „a külföldi irányok terrorjára." Hát hiszen igaz, a magyar művészet nem mindig tudott ellenállni ;i külföldi irányok terrorjának. Munkácsy maga is áldozatni esett Leibl-nek és a düsseldorfi iskolának; Benczúr is Piloty és Kaulbach terrorja révén plántálta át az akkori külföldi irányt Magyarországba s Pa ál László sem igen tndott ellenállni Courbetnek és l)iaz-nak... Szinyey — akit a mi nemzeti hiúságunk szeret ;i szines plen-air-festés egyik előfutárjának nevezni — szintén alul maradt a külföldi terrorral szemben, mert Courbet 1858-ban, Monet 1863-ban, Cézanne 1865-ben s Manet 1866-ban már megfestették a Majális plemair-jét, nem is szólva Goya és Delacroix fényproblémáiról s Böcklin műterem plen-air-jéről, inig végül 1872—73-ban Szinyey is áldozatul esik a külföldi irányok terrorjának és megfesti Majális-1. Ugyancsak a külföldi terror áldozatai közé kell sorolnunk a nagybányaiakat is, akik a naturalizmusnak és im-