A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

Paál László Társaság 3-ik Kiállítása

lóan — noha más utakon és talán más eszközökkel, a művészeti haladásért, a művészet megújulásáért küzdenek. A művészetben a megállás sablont jelent, legjobb esetben önmagunk utánzását, lélektelen ismétlését. Haladni akarunk, haladnunk kell, mert uj érzéseink, uj mondanivalóink vannak és keressük az ezek kifejezésére alkalmas eszközöket. Kívülről jövő hatások elől nem zárkózunk el, de abból, amit a XX század európai művészetének nagy szellemi közössége kitermelt, csak azt fogadjuk el, ami valódi érték és nem látszateredmény. Nem lehet tagadni, hogy művészeti eltévelyedések vannak. Egyfelől az aberráció túlzásai, másfelől a maradi konzervativizmus, két malomkő, amelyek között elsikkad a tiszta művészet. Megtalálni a helyes utat, amely korántsem a gyakran „aranynak" nevezett, voltaképpen kitaposott középút, de igenis az igaz művészet fölfelé vezető egyenes utja: ez az a cél, amely Társaságunk tagjait munkára buzdítja, kitartásra serkenti. Haladunk-e e távoli cél felé, sikerülí-e egyeseknek, szerencsésebbeknek, már elérni e célt, e kérdésekre kiállításunk adja meg a választ. Budapest, 1929 január havának 12-én. RÓZSAFFY DEZSŐ.