A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929
Képzőművészek Uj Társasága
RIPPL-RÓNAI EMLEKEZETE*) Irta: ROZSA MIKLÓS . . . világ csudája. Valaki elindul az Értől S befut a szent, nagy Óceánba. A nagy magyar Vátes nemcsak a maga sorsát prófétálta ezekben a kísértetiesen beteljesedett sorokban, de talán minden magyar zsenik életútját s igy Iíippl-Rónai Józsefét is. Rippl-Rónai a kis Kapós mellől indult el s onnan futott be a nagy művészi Óceánba. Vájjon elmondják-e a képei, hogyan futotta be ezt a szédítő utat? A képei csak őt magát magyarázzák, azt, ami benne fényesebben lángolt minden magyar elődénél: hitét, művészi meggyőződését, álmait és vízióit, színekbe és vonalakba átírt örömeit és szenvedéseit. Mert „a művész" — ahogy ő maga vallotta — „néhány krétavonással az élet legujjongóbb örömeit is lerajzolhatja kartonjára, néhány festékszinfolttal az élet legkeservesebb gyötrelmeit is felrakhatja vásznára, néhány szélesen kent kontúrral s akárcsak lokális színnel síkba rögzítheti és tetszés szerint stilizálhatja azt, ami lelkét bármi irányban érdekelte." A képei tehát az ő szines és gazdag lelkivilágáról elmondanak mindent és én nem akarom dadogó szóval elismételni azt, amit ő a művész kivételes ékesszólásával már úgyis belénk szuggerált. Olyan volna ez a kisérlet, mintha valaki pisla gyertyafénnyel akarná megvilágítani a napot... Ám hogyan esett meg a „világ csudája?" Hogyan, hol és merre evezett a bátor evezős, míg befutott a nagy, szent Óceánba? A csuda éppen azért csuda, mert nem lehet magyarázni, mégis, meg kell keresnünk zsenije mellett azt a másik motorikus erőt, mely el tudta őt vinni Kaposvártól az Uffizi-ig. Ez a motorikus erő — mondjuk ki mindjárt - Rippl-Rónai tiszta és magasrendű művészi erkölcse volt, mely nemcsak hitet és meggyőződést adott neki, de megedzette lelkét, hogy hitéért és meggyőződéséért vállára vegye a szenvedések keresztjét. *) A Képzőművészek Uj Társasága (K u t) halhatatlan elnökének emlékezetére a Magyar Tudományos Akadémiában rendezett gyászünnepélyen a Társaság igazgatója által tartott emlékbeszéd.
