A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

A 66. csoportkiállítás: Boromisza Tibor, Erber Dezsőné Fodor Böske, Miskolczy Ferenc, Pólya Iván, Rónay Ernő, Szivessy-Aczél Barbara

161 Fürdőház, olajf. 200 — 162 Várhely 200.163 Női arckép, olajf. 1000 — 164 Reggeli napsütés, olajf 150.— 165 Leányarckép, pasztell 300.— Szivessy-Aczél Barbara Született Szegeden 1895-ben. Festészeti tanulmányai! Budapesten az Iparművészeti Iskolában, a Képzőművészeti Szabf diskolában, majd Bécsben és Berlinben folytatta. Több külföldi tanulmányutat tett. A Vigszinház nyilvános diszletpályázatán első díjat nyert. Több ízben kiállított, kollektív kiállítása 1924-ben volt a Nemzeti Szalonban. * * * Már nem emlékszem, kinek a mondása, de azt hiszem legjellemzőbb egy művész lelkének a kifejezésére; „Die Kunst ist bildende Sehnsucht". Az a kifejezhetetlen é.zés, mely nem elégszik meg a való élet jelenségeivel, hanem másra, többre, a nemlétezőre vágyik, szerintem az első, megindító rugója a művészi alkotásnak. A művészet a szépet az élet viszonylataiból kiragadja és önállóbbá teszi. Az életben a szép vegyesen fordul elő a rúttal és közömbössel, a művész ezeket a zavaró elemeket elhagyja, kombinál, a hatást az ő egyéni eszközeivel fokozza és így jön létre a művészet passzív élvezőjére is az élet hétköznapi örömeit felülmúló : esztétikai öröm. Miután a „művészi szép" relatio, fontos, hogy a szemlélő igyekezzék beilleszkedni a művész világszemléletébe, felfogásába, igyekezzék megérteni intencióit. Engem, úgyszólván minden képnél más-más probléma érdekel. Kompozicionális megoldás, vagy szinek összehangolása, egy-egy érdekes vonal hangsúlyozása, és mindenek fölött, főleg ha portréról van szó, a belső tartalom, a lélek: az ember.