A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

A 66. csoportkiállítás: Boromisza Tibor, Erber Dezsőné Fodor Böske, Miskolczy Ferenc, Pólya Iván, Rónay Ernő, Szivessy-Aczél Barbara

egy szerzetes járt fel s alá imádkozva. Világias szemlélődésemmel, ugy éreztem, zavarom a szent hely fenségét, de a képek lekötötték figyelmemet, s megfogott fenséges szinpompájuk. Azt mondják az impressionisták találták fel az erős, világos színeket, a szinkompositiót. Ha elgondolom, ezeket a festményeket a nagyközönség és a klérus most modernségük miatt elitélné s nem engedné be templomába. Nem. ezerszer nem. Csodálkozom, hogy tudnak annyi, de annyi esztendővel ezelőtt festett képeikkel oly közel férkőzni hozzánk és még a mai modern életünkben is tisztán érthető, pazar szinben hozzánkszólani, holott mai, hozzánk egész közelálló művészek csak nagyritkán képesek erre. Igen, mert őszinték emberi és vallásos érzelmeikben; a maiak jobbára csak a szemet akarják gyönyörködtetni, de egyben a lélekhez nem szólnak, témáikban kerülik a szenvedésben is szépet, fenségeset, nem merik az igazságot kimondani. Holott nekünk, gyarló embereknek, szenvedéseinkre csak egy még nagyobb szenvedés látása lehet ir. Ez a szent kereszt fensége gyógyító ereje, hogy hozzája mért mérhetetlenül kisebb fájdalmunkat nyugodtan viseljük. Az assisi-i templom ezért a csodák csodája. Szép és tökéletes. E gondolatok közben világosodott meg bennem, hogy im itt a felelet arra a kérdésre, lehet e modern az egyházművészet, szüksége van-e a vallásnak a modern művészetre egyáltalán és fordítva: a művésznek a vallásra. Istenre? Olt határozottan, világosan éreztem, hogy a művészet a legfenségesebb ut az Istenhez, maga Isten beszél velünk az általa teremtett ember isteni tehetségével. Éppen ezért a katholikus müvészlélekre ma is nagy feladat vár. A régi, nagy, örök keresztény igazságok ma uj megjelenési formát kívánnak. A mull szentei, legendái távolodnak, elfakulnak, ma már sokszor csak mint szimbólumok maradtak meg a múlttól megállapított karakterisztikus alakjukban. A mai élet forgatagában nevelkedő és hánykódó művész ezen mit sem tud változtatni, de annál