A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

Nürnberg város iskola- és kulturális kiállítása

Már az elemi iskola legkisebb leánynövendéke megkezdi ezt a tevékenységet, amely osztályról-osztálya mindig nehezebb feladatok elé állítja a hallgatókat és amelynek célja, a leánygyermekeket önállóan alkotó, munkaszerető és a munka révén szellemileg is gyarapodó nővé nevelni. Nem a kézimunkaórák alatt elkészített használati és díszítési célokat szolgáló tárgyak előállítása ennek a tananyagnak a lényege, hanem a vele kapcsolatos nevelési cél és eredmény, amennyiben a gyermek saját céljainak és az alkotásban érzett örömének anyagba formálását oldja meg. A kézimunkák díszítésére népiskoláinkban csak a geometriai formákat használjuk fel. A legegyszerűbb vonalmintából kiindulva, a gyermek előtt a rajz-, írás-, vagy számtanoktatás révén ismeretes jelzések, valamint pálcikák rakosgatása révén keletkező formák fölhasználásával jutnak el a vonal-, szegély- és síkdíszítésig, mindig az alapformával kapcsolatban, vagy az alapformából kiindulva. A formán kívül a szín jut még domináló szerephez. Már a tanítás elején megismertetjük ? gyermekeket a színek különböző értékével és megmutatjuk a különbséget, amely a derűs, komoly és lehangoló színek között mutatkozik. Továbbiakban még virágokon és pillangókon kísérlik meg a növendékek az alap- és mellékszínek, továbbá a színárnyalatok és értékek megismerését, mikor is az esetleg még kétségeket tápláló gyermeket a legnagyobb művész, a természet maga oktatja és neveli. Színes táblákon sajátítják el a tanulók a magasabb osztályban a következő fogalmakat: hideg- és melegszínek, ellentétes- és rokonszínek, tiszta- és kevertszínek. A kézimunkatanítás legfontosabb része az osztálynak adott feladatnak megoldása és vázolása, különös tekintettel az alapformára, díszítésre, munkatehnikára, színre és anyagra. Ezen az úton fokozható a legjobban a gyermek önállósága és alkotási öröme. Néhány próba igazolja a gyakorlati munka szorgalmas ápolását, mint műtömés, foltozás, stb.