A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1929

„KÉVE” Művészegyesület 20. kiállítása

gitott termekben néhai Eötvös Loránd báró — akkori kultuszminiszter — megnyitotta a Nemzeti Szalon első kiállítását. Az azóta rendezett 399 kiállítás motívuma a vezetőségeknek az a felfogása volt, hogy művészeti irányok és felfogásokra való tekintet nélkül alkalmat adjon minden, a kapunál jelentkezőnek és hogy mindenkit szóhoz juttasson, ahol csak nyomát is látja az arra hivatottságnak. Ez a programm adott alkalmat Rippl-Rónai Józsefnek 1898-ban, hogy hazájában is bemutatkozhasson, azok után, hogy Párisban és a külföldön már régen nagy neve volt és így az akkori Nemzeti Szalonnak a régi Hatvani- és Ujvilág-utcák sarkán lévő bérház félemeletén lévő szerény termeiben ismerte meg a magyar műértő közönség az ő világra szóló művészeti kultúráját. Szinyei Merse Pál — húsz esztendős visszavonultsága után — még Ernst alatt, a Cziráky-palotabeli Nemzeti Szalonban ragyogtatta meg csodás művészetét és a forradalmároknak bélyegzett Nagybányaiak is csak a Nemzeti Szalonban tudtak otthonra találni. De ugorjunk egy nagyot. A „Nyolcak -at, a ma elismert progresszív művészet magyar úttörőit megint csak a Nemzeti Szalon merte először bemutatni 1911-ben és a magyar mübarát közönség érdeklődését szolgáltuk azzal is, amikor 1913-ban az olasz futuristáknak a világot járt kollekcióját megállítottuk néhány napra, hogy Budapesten is bemutathassuk ezeket az érdekes szertelenségeket. A Nemzeti Szalon programmjához tartozott tehát mindig a művészetben megnyilatkozó történeti állapot és evolúció regisztrálása és megismertetése. Ennek eredménye az a — szerény anyagi körülmények között is — elég változatos statisztika, amely szerint nemcsak kivétel nélkül minden beérkezett magyar alkotó művész támogathatta müveivel a Nemzeti Szalon kiállításait, ha26