A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1928

A Spirituális Művészek harmadik kiállítása

SPIRITUÁLIS MŰVÉSZET. Irta: REMSEY JENŐ. Három esztendeje, hogy a művészettel könnyelmű és szemfényvesztő játékot űző jelszavak fülsiketítő zűrzavarába egy szent és egész jövőt magába záró hatalmas szózat zengett bele végzetes erővel — jelszó mely az egész megrontott szellemi élet örök igazságaiért mondatott ki: spirituális művészet. Mennyi gúny, kicsinylés, kiáradó, cinikus, kétségeskedő megszólás és rosszindulat cikázott a kimondott uj ige körül az avas fellegvárakból, melyekben az anyagelvü művészkedés megkövéredettszivü képmutatói ülnek — s a kimondott szó, mely olyan, mint az egész jövendő élet árbocra vont szeplőtlen lobogója — áll rendületlenül, mert rá az öröklevés igéi vannak irva. Tépték, cibálták az örök kicsinyhitűek — s az örök farizeusok e maroknyi csapat által körülvett zászlót, ám az árbóc áll a felvont uj lobogóval, minden gúny és megvetés közepette s a gúnyolódok és csufondároskodók megrémülve veszik észre, hogy a végzetes jelszó, mértékké vált a figyelő lelkek kezében, mellyel ma minden művészi alkotást mérni kezdenek s halálos komolysággal kezd latba esni a szó: — „ez spirituális művészet." — „S ez nem spirituális művészet!" Spirituális művészet! mi ez? kérdik beledöbbenve a kérdésbe. S mi felelünk. A spirituális művészet — az ember jövendő életének művészete, — a Lélek, az Élet — s a Szellem uralmának előhírnöke. Hirdeti egy letűnt világ démoni zűrzavarában egy új, minden eddiginél hatalmasabb, fenséges korszak hajnalpirkadását, a mely korszak az emberi szellem felmagasztosulásának korszaka lesz — amelybe ismét isteni fenség fog sugárzani az örök Ember arcáról, s a melyben a művészet önnön méltóságát ismét elnyerheti. Nem a gépek, a colossális homunkulus-