A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1928

Vadász Miklós emlékkiállítás katalógusa

Kedves Miklós, ma láttam kiállításodat, életednek és korodnak négyszáz okmányát és nem tudom megállni, hogy gyorsan levelet ne írjak Neked, a látványtól lázasan, s érzéseimnek kitűzésétől bágyadtan. Az, hogy Te meghaltál, nem tarthat vissza a levélírástól, törje a fejét a posta, hova kézbesítse soraimat. Hogy hol vagy és mi a címed, azt nem tudom ráírni a borítékra, de az bizonyos, hogy mellettem voltál mikor képeidet nézegettem. Te voltál az, aki halkan magyaráztad, hogy ez vagy az a rajz hol készült és kit ábrázol, néha megfogtad a karomat vállamra tetted a kezedet amint szoktad, teljes testi és lelki elevenségben éreztelek magam mellett. Igazi szerénységgel, szégyenlősen hallgattad ki nem mondott gondolataimat, szavakká nem durvult érzéseimet. Az a villamos áramkör fogott körül bennünket, amely csak barátok körül támad, s amelyet az igazi férfi barátság dinamója termel. Ha nem tudnám, hogy sértem vele érzékenységedet, beszélnék a kiállításodról, de ismerem a természetedet, soha nem szerettél dicséretet hallani. El nem lankadó kételkedéssel nézted minden munkádat, ez teszi olyan kínzóvá minden igazi művész életét, ez volt nyitja lázas szorgalmadnak, amely önmarcangoló fanatizmus volt és nem holmi dicséretes polgári erény. Csak igy születhetett az a világ, amelynek kis része hagyhatott csak helyet ezeken a falakon. Nagyszerű társadalmi regény, hatalmas korrajz, történelem, amit igy együtt látunk, amint egy ragyogó stiliszta elbeszéli. Igy látni az embert! Egész megjelenésében, részleteiben, mint önálló jelenséget, mint jellemet, mint lelket tömeggé sűrűsödve, igy jellemezni mozdulataival, ruházkodásával, cselekedetével, nézésével, ilyen sokat mondani életéről, összefüggéséről a